Zuhog. Már az odaúton is, végig a Székelyföldön, azzal az ígérettel, hogy a pápalátogatás napján már nem fog. De Nagy Emmánuel atya figyelmeztet mindenkit, aki a zarándokbuszon ül: Ne avatkozzunk bele a Jóisten dolgába! Ha esni fog, akkor az úgy van jól, esnie kell, mert mi ennek nem látjuk az értelmét. A tömeg se érti, csak vizes mindenki, és törnek felfelé a nyeregbe. Az emberáradat végeláthatatlan, néha kikandikál az út csíkja, ott is emberek vannak. Pedig még nagyon korán van, s a mise csak fél 12-kor kezdődik, de hiába, a pápa látogatása egyszeri és megismételhetetlen. Azon ott kell lenni, még akkor is, ha az ember nem különösebben vallásos, legalábbis mindenütt ez történik, megjelennek a kíváncsiskodók, a szenzációra várók. Pedig ebben a misében nincs semmi különös, de mégis, történelmi esemény. A székelyek azóta várják a pápát, amióta felvették a kereszténységet. Azóta töretlenül hisznek, s felállították a Mária-kegyhelyet, ahová minden évben pünkösdkor elzarándokol a magyarság.

Fotó: Havran Zoltán
Szigorú protokoll
Ez pedig egy hét múlva esedékes. Tavaly voltak nagyjából félmillióan, idén akár ennél is többen lehetnek, nem könnyű megbecsülni a zarándokok számát. A pápát kötik az egyházi szabályok, így ő pünkösdvasárnap mindenképp Rómában ünnepel, nem is mehet máshová. Viszont mivel maga kérte a csíksomlyói misét a magyar közösséggel, egy héttel korábban kezdődik a piros ünnep megülése, legalábbis technikai szempontból. A zarándokok utaztatásáért felelős társaságok rengeteg buszt indítottak Magyarországról, ahogy Erdély-szerte is megmozdultak Nagyváradtól Brassóig a hívek. Mégis, a mostani pápalátogatás Ferenc pápa romániai állami útjának része volt. A pápa Bukarestből érkezett a Székelyföldre, de az ő számításait is keresztülhúzta az időjárás, így Marosvásárhelyig repült, hogy onnan helikopterrel szállítsák Csíkszeredába. A helyszíni tudósítások szerint Bukarestben százak köszöntötték az út szélén a katolikus egyházfőt. Csíksomlyón nagyjából százezren.
De ne feledjük, ez szigorúan előre lefektetett rend szerint zajló mise volt, ahol minden szónak súlya van és mindennek rendben kell mennie. A hivatalos miserendben így nem is szerepelt a székely himnusz, a magyar viszont igen. Ferenc pápa távozásáig ki is tartották a himnuszt követő Mária-éneket, lement négy strófa, hogy utána a tömeg elénekelhesse a saját nemzeti imáját, amely a szigorú protokollba valószínűleg nem fért bele. Ugyanez a szabályrendszer szabta meg, hogy a latinul miséző pápa szavaira magyarul felelt a tömeg, de a prédikációt először románul, utána magyarul olvasta fel egy-egy pap. A hívek könyörgésén is helyet kapott két román nyelvű kérés, valamint egy német, miközben a hiszekegy kimaradt a liturgiából. A patikamérlegen kimért mise azonban ugyanolyan lelki élményt jelentett a jelen levő százezer hívőnek, mintha értettek volna minden szót.