A szigetország partjai mentén egyre gyűlik az olvadó gleccserek vize által odaszállított homok és sóder. Egy nemzetközi kutatócsoport – Coloradói Egyetem, Koppenhágai Egyetem, Arizona Állami Egyetem és a Rhode Island Design Iskola – tagjai a két alapanyag exportálása mellett érvelnek.
– Az olvadó grönlandi jégtakaró hatalmas mennyiségű üledéket szállít a partokra – mondta Mette Bendixen, a Coloradói Egyetem munkatársa. Az óceánokba évente eljutó üledék nyolc százalékáról van szó, ami a globális felmelegedés hatására várhatóan növekszik.
Fotó: Nicolaj Kroeg Larsen
Homok és kavics kell az autópályák, a felhőkarcolók, a gátak, a hidak és egyéb infrastruktúrák építésénél. Ázsia virágzó városai elképesztő mennyiségű építőanyagot vásárolnak. Az Eos.org portálon nehezen hihető adat jelent meg: Kína 2011 és 2014 között több cementet használt fel, mint az Egyesült Államok az elmúlt században összesen. De a világ kifogy a homokból. A globális kereslet a század végére várhatóan harmadával nő, miközben a készletek korlátozottak. Ez lehet Grönland szerencséje.
A dán fennhatóság alatt álló szigetlakók évek óta próbálják több lábra állítani gazdaságukat. Nyersanyagok bányászata, az olajkitermelés és a turizmus bővül, de nem olyan mértékben, hogy az eltüntetné a tíz százalék körüli munkanélküliséget. Ezért lehet mentőöv az építkezéseken használható grönlandi homok – a nagyvilágban ugyanis egyre fogynak a felhasználható készletek, miközben a beruházások egyre nagyobb mennyiséget igényelnek. A kutatócsapat tanulmányában azt írta, hogy a homok eladásából a jelenlegi bruttó nemzeti össztermék felének megfelelő bevétele lehet Grönlandnak. A következő években – az emelkedő árak miatt – a bevétel megduplázódhat. A homok kitermelése azonban nem egyszerű, mert eddig érintetlen tájakon jelennének meg gépek és a környezetszennyezés.
