SOS Nyugati Keresztények? A keleti keresztények védelmében létrejött „SOS Keleti Keresztények” mozgalomhoz hasonlóan lassan létjogosultsága lesz egy „SOS Nyugati Keresztények” szervezetnek is – erről írt a Les Valeurs Actuelles (VA) konzervatív hetilap tényfeltáró riportja. Mickaël Fonton, a VA esszéistája elöljáróban megjegyzi, hogy ha nincsenek is akkora veszélyben a francia (nyugati) keresztények mint a keletiek, a XX. századi történelem megágyazott egy olyan negatív spirálnak, amely nyugtalanító jövőt fest a keresztények elé Nyugat-Európában is.
Fonton elismeri, hogy sokkoló lehet a Szíriában, Irakban vagy máshol jól ismert „SOS Keleti Keresztények” szervezethez hasonlóan felvetni, hogy szükség lehet egy „SOS Nyugati Keresztények” szervezetre is, annak ellenére, hogy Európában vagy Franciaországban hitük miatt nem gyilkolnak keresztényeket, nem áldoznak föl gyerekeket vagy férfiakat, ahogy a Kalifátus katonái teszik azt Keleten. Nyugaton nincsenek elpusztított falvak, tömegesen felgyújtott templomok, a keresztények nincsenek kitéve exodusnak. Guillaume Cuchet, kereszténységgel foglalkozó vallástörténész szerint a keresztények éppen Keletről menekülnek Nyugatra, és nem fordítva. Még ha folytatódik is a francia templomok elleni merényletek sorozata, és mindez Allah nevében történik (2016. július 26-án így vágták el Jacques Hamel 86 éves pap torkát az iszlám terroristák), a két világ mégsem hasonlítható össze.
Ennek ellenére egy „SOS Nyugati Keresztények” szervezetnek azért lehetne létjogosultsága, mert egy ilyen szervezet felhívhatja a figyelmet arra, hogy a nyugati keresztények is veszélyben vannak – mondja Fonton. Fontos figyelmeztető jelzést küldhetne a reális veszélyről. A nyugati keresztények nem egy külső, őket elpusztítani akaró, felfegyverzett erő miatt vannak veszélyben, hanem egy belső összeomlásnak köszönhetően, amit nagyon nehéz megállítani. Kívülről nézve ugyanis egy teljesen hétköznapi folyamatnak tűnik, mintha csak az idő haladásának egyik „bizonyítéka” lenne. Ahogy Ernest Renan, közismert francia kereszténység-kutató, történész élete végén felvetette, „a vallásos emberek árnyékban élnek, mi is árnyékban élünk, vajon hol élnek majd azok, akik utánunk jönnek?”