Matteo Salvini minél nagyobb részvételre buzdította Emilia Romagna régió lakosságát az egy hét múlva esedékes választásokon. Emlékeztetett, hogy hetven év óta először a Liga vezette jobbközépnek lehetősége van megszerezni a tartományt az eddig azt vezető baloldaltól.
- Tudom, hogy nem szabad a felmérésekről beszélni, de mi vezetünk, és ezt a választást is megnyerjük – hangoztatta Matteo Salvini a maranellói Enzo Ferrari Múzeummal szomszédos téren, ahol több ezren hallgatták szavait.
A jobboldal vezetője hangsúlyozta, a január 26-i választás másnapján elküldi a felmondólevelet a Giuseppe Conte, Luigi Di Maio és Nicola Zingaretti hármas vezette kormánynak.
A mérsékelt olasz jobbközépet jelképező kék színű pulóverben és a Ferrari tűzpiros sapkájában fellépő Salvinit az 1990-es labdarúgó-vb himnusza, valamint a Győzni fogok című ismert Puccini-ária kísérte. A színpadon felszólalt a tartomány élére pályázó jobboldali jelölt, Lucia Borgonzoni is.
Matteo Salvini beszédében kifejtette, hogy a baloldal egyre jobban fél hatalma elvesztésétől, és ezért kirekesztő, támadó, gyűlöletkeltő magatartással reagál. – Ma már nem a jobboldal a nép ellensége, mi állunk a nép mellett – mondta Matteo Salvini. A választási kampányát ellenző Hering-mozgalomra utalva hangoztatta, hogy a mai baloldaliak a Bella Ciao egykori partizándalt éneklik, miközben a legdrágább óra van a csuklójukon. Úgy vélte, a mezőgazdaságban, gyárakban dolgozókat régen a baloldal képviselte, amíg az üzemi tanácsokból át nem ültek a bankok igazgató tanácsaiba.
- Ma a volt olasz kommunista párt egykori főtitkára, Enrico Berlinguer, sőt Don Camillo és Peppone (a Don Camillo és a tiszteletreméltó Peppone című film két főszereplője) is a Ligára szavazna, mi vagyunk a jövő, a baloldali Demokrata Párt (PD) a múltban maradt – jelentette ki Matteo Salvini. Megjegyezte, a baloldal egy dolgot tud jól csinálni: újabb és újabb adókat bevezetni. Ha ez így folytatódik, még a balkonok árnyékát is megadóztatják – mondta.
Salvini a baloldali értelmiségnek is üzent, hangoztatva, hogy nem az elolvasott könyvek száma számít, hanem az, ki mit olvas: ő a népek szabadságát hirdető szerzők olvasását javasolja.
