A tét a magyarság képviselete

A magyar térfélről csak mi számítunk tárgyalópartnernek, a Most – Hídra nem kíváncsiak – mondja a lapunknak adott interjúban Mózes Szabolcs, a Magyar Közösségi Összefogás elnöke, egyben képviselőjelölt, akit a mai, szlovákiai parlamenti választások előtt többek között arról is kérdeztünk, miért nem egyeztek meg a szlovák–magyar vegyes párttal.

A kormányváltó jobboldal a természetes partnerük Fotó: Facebook

– Erdélyben, a Vajdaságban és Kárpátalján is voltak komoly feszültségek az ottani magyar pártok között, de mára sikerült annyira megbékélniük egymással, hogy nézeteltéréseik ellenére közös listákon indulnak, közösen képviselve a helyi magyarságot. A Felvidéken mi romlott el?

– Ez a téma egy külön interjút is megérne, de az én olvasatomban leginkább a személyi ellentétekre vezethető vissza. Ezt meghagynám a történészeknek, a mi célunk az, hogy ez az állapot megszűnjön, és a következő választáson már csak egyetlen, egységes magyar lista legyen. Ezen dolgozunk, ebbe az irányba tehetünk meghatározó lépést február 29-én, amikor arról is döntünk: az összefogás vagy a megosztottság útját akarjuk-e járni.

– Úgy tűnik, az elmúlt években csillapodott a szlovák–magyar kapcsolatokat, illetve a felvidéki magyarság helyzetét is érintő korábbi feszültség. Ez valóban így van, vagy csak kevesebb nyilvánosságot kapnak a problémák?

– A szlovák pártok rájöttek, nem hoz már annyit a „magyar kártya”, és találtak maguknak hatásosabb ellenségeket is. Másrészt viszont azt is el kell mondani, hogy ehhez a magyar ügyek fokozatos térvesztése, az országos közbeszédből való eltűnése is hozzájárult.

– Egy hónapja közös sajtótájékoztatót tartottak a Szabadság és Szolidaritás párttal (SaS), és ezen elhangzott, hogy programjuknak nem része a Beneš-dekrétumok felülvizsgálata, valamint a területi autonómia. Ez a kijelentés azonnal bírálatokat váltott ki a Magyarok Világszövetségének felvidéki országos tanácsában. Szerintük a Beneš-dekrétumok emberiességellenes bűneire tekintettel ki kell nyilvánítani az autonómia­igényt, valamint a jogfosztó intézkedések felülvizsgálatát, az igazságtételi folyamat megindítását. Ön ezt hogyan látja?

– A Beneš-dekrétumok kérdése akkor rendezhető, ha emberi jogi és alkotmányossági keretbe helyezzük. Számunkra elfogadhatatlan, hogy egy embercsoportot kollektíven bűnösnek ítéltek. Ami pedig a területi autonómiát illeti, irreális cél, hogy elérjük ezt a következő négy évben, amekkora időtartamra pedig a választási programunk készült. Ezt nyíltan mondjuk ki! A területi autonómia hasznos eszköz, hosszabb távú célként megfogalmazhatjuk, ám ha valaki azt állítja, hogy a következő négy évben el tudja és akarja érni, az nem mond igazat. Ezt egy öt-hét százalékos támogatottságú párt nem tudja kizsarolni koalíciós partnereiből anélkül, hogy legalább minimális fogadókészség legyen a téma iránt a szlovák pártok és a közvélemény részéről. Más típusú autonómiákat viszont tartalmaz a programunk: ilyen az oktatási vagy kulturális önkormányzatiság. Emellett pedig szorgalmazzuk az ország megyerendszerének felülvizsgálatát is. Ez részben válasz az autonómiatémára, egy magyar többségű megye létrejöttével számos helyi gondunk megoldódna.

– A SaS-on kívül milyen egyéb szlovák pártokkal tárgyaltak még, és miről, miben tudtak megegyezni? Egyáltalán, új pártként mennyire számítanak önök tárgyalófélnek a szlovák pártok szemében?

– A magyar térfélről csak mi számítunk tárgyalópartnernek, a Most – Hídra nem kíváncsiak. Az SaS mellett a leendő győztes Egyszerű Emberek vezetőségével, Igor Matovič pártelnökkel és csapatával tárgyaltunk, valamint a Progresszív Szlovákia nevű mozgalommal. Ezekkel a partnerekkel nem lenne gond egy ambiciózusabb kisebbségi program gyakorlatba ültetése sem.

A kormányváltó jobboldal a természetes partnerük
Fotó: Facebook

– Melyek voltak a vezető témák ezeken a tárgyalásokon? Véleménye szerint biztosítottak-e ma a felvidéki magyarok jogai, vagy van még tennivalója ez ügyben a szlovák államnak?

– Nagyon sok a tennivaló! A létező jogok alkalmazhatósága terén és a jogbővítésben is. A szombati választás egyik tétje, hogy tudunk-e sebességet váltani: szerintünk sokkal hatékonyabbnak kell lennie a magyar érdekképviseletnek, mint az elmúlt tíz vagy harminc évben volt. A jobboldal márpedig ezekben a törekvésekben hagyományosan partner – velük sem hasonlítanám méznyaláshoz a közös kormányzást, de elérhetők valós eredmények.

– A napokban volt Ján Kuciak újságíró halálának második évfordulója. Ennek a gyilkosságnak a következményei uralták a leginkább a szlovákiai politikát az elmúlt két évben. Fény derült arra, milyen szoros a kapcsolat a politikai elit és a maffia között. Ennek alapján mely pártokkal hajlandóak együttműködni, ha bejutnak a parlamentbe?

– Természetes partnereink a kormányváltó jobboldali pártok. Kizártuk viszont az együttműködést a Smerrel, a Szlovák Nemzeti Párttal, valamint a szélsőségesekkel, a neonácikkal, akik a magyarságra is veszélyt jelentenek.

– A visegrádi négyek között erős kötelék alakult ki az utóbbi években. Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország számos uniós vitában közös álláspontot fogalmaz meg, így erősebbé válik az érdekérvényesítési képességük. Véleménye szerint ez akkor is így maradhat-e, ha a mostani választások nyomán egészen más összetételű kormány alakul meg Pozsonyban?

– Ennek egyik záloga lehet a magyar részvétel a következő kormányban, ezért is lényeges, hogy az Összefogás bejut-e a parlamentbe. Számunkra is kiemelten fontos, hogy a V4-es együttműködés pezsgő maradjon. Ami jó a magyar–szlovák államközi kapcsolatoknak, az általában jó a magyar–szlovák helyi kapcsolatoknak is.