Egyezmény van, eredmény nincs

Öt éve születtek meg a minszki egyezmények a Kelet-Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus rendezésére, azonban érdemi előrelépés azóta sem született. A terület továbbra is a szakadárok kezében van, a kialakult helyzet a 2015-ös állapotokat tükrözi. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa orosz kérésre kedden tárgyalja az ügyet, majd két nappal később Ukrajna viszi azt a világszervezet közgyűlése elé. Tegnap Vlagyimir Putyin orosz és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök telefonon egyeztetett.

Kijev részéről Petro Porosenko elnöksége alatt az orosz–ukrán párbeszéd zsákutcába jutott. 2016 után már nem ülésezett többször az ő részvételével az úgynevezett normandiai négyes, ahol a felek a minszki egyezmények megvalósításáról tárgyalhattak volna. Porosenko politikájának egyik, ha nem a legfontosabb elemévé vált az orosz agresszióval szembeni harc – kompromisszumokról nem lehetett szó. Az új államfő, Volodimir Zelenszkij tavalyi hatalomra kerülésével a helyzet megváltozott: neki azt kellett mutatnia, hogy el tudja mozdítani a kelet-ukrajnai konfliktust a holtpontról. Ehhez hajlandó volt a párbeszédre és engedményekre is. Tavaly novemberben, három év után újra összeült a négyes: Emmanuel Macron francia elnök, Angela Merkel német kancellár, valamint Vlagyimir Putyin orosz elnök és Zelenszkij. Bár a találkozónak a teljes fogolycsere meghirdetésén túl nem volt jelentős hozadéka, az már önmagában eredménynek mondható, hogy újra asztalhoz ültek a felek. A következő találkozóra márciusban kerülhet sor. Zelenszkij megjelenésével elképzelhető, hogy a kelet-ukrajnai helyzet elmozdul a holtpontról, ám a politikai akarat ellenére számos buktató látszik.

A legnagyobb probléma épp a minszki egyezményekkel van: a szöveg feloldhatatlan ellentmondásokat tartalmaz, a rendelkezéseit másképp értelmezik a felek. Ukrajna szempontjából a legfontosabb kérdés az orosz–ukrán határszakasz feletti ellenőrzés, így azzal érvel: a dokumentum végrehajtása csakis azután lehetséges, hogy Kijev ellenőrzése alá vonja a szakadár területek és Oroszország közötti határszakaszt. Kreml viszont kizárólag az egyezmények pontjainak sorrendjében hajlandó haladni, márpedig a határellenőrzésről rendelkező pontot megelőzi például a helyi választásokról szóló. 2015-ben azért készült a szöveg ebben a formában, hogy minkét félnek megfeleljen a legfontosabb cél, a vérontás megállítása érdekében. Ez sikerült ugyan, de a további rendezés zsákutcába jutott.

A nemzetközi helyzet sem kedvez Ukrajnának. Az Európai Unió megosztottabb, mint valaha, Washington és Brüsszel viszonya fagyos, Merkel – lassan visszavonuló politikusként – egyre kevesebb szerepet vállal, Macron pedig az Oroszországgal ápolt kapcsolatok újjáépítését szorgalmazza. Mindez Moszkva tárgyalási pozícióit erősíti, és lényegében az orosz akarattól teszi függővé azt, hogy sikerül-e integrálni Kelet-Ukrajnát az ország vérkeringésébe vagy a régió újabb befagyott posztszovjet konfliktussá válik a már említett Dnyeszteren túli területhez, Abháziához vagy Hegyi-Karabahhoz hasonlóan.

Minszki megállapodások

2015. február 12-én született megegyezés a Kelet-Ukrajnában 2014 tavasza óta zajló harcok lezárására. A megállapodás betartására a normandiai négyek vállaltak garanciát: Ukrajna, Oroszország, Németország és Franciaország. Az egyezmény 13 pontból áll. Többek között megállapodtak a fegyvernyugvásról, a nehézfegyverzetek kivezetéséről, a külföldi katonai alakulatok kivonásáról, az amnesztiáról, Ukrajna alkotmányos reformjáról és a donyecki, valamint a luhanszki terület különleges státuszáról.