„Mi hogy aludnánk, ha azt hallanánk, hogy a külföldön dolgozó gyermekeinket el akarják kergetni, meg akarják verni, a házat rájuk akarják gyújtani? Nem hiszem, hogy önök a szívünk mélyén gyűlölködők lennének, önök egy vállalkozóval kerültek ellentétbe. (.) Ha gondjuk van a pékség vezetőjével, közösítsék ki, de ne ártsanak Ditrónak” – jelentette ki.
A felszólalók között olyan is akadt, aki az idegenek megjelenése miatti félelmének adott hangot, és úgy vélte: a Srí Lanka-i pékek csak az elsők, akiket minden bizonnyal mások követnek, és az ázsiai vendégek lassan átalakítják a közösséget.
A tanácskozáson nem vett részt Köllő Csaba, a kilencven alkalmazottat foglalkoztató pékség tulajdonosa. Álláspontját levélben közölte, amelyet Bíró Károly segédlelkész olvasott fel. Állította, hogy a cég tisztességesen bánt alkalmazottaival, túlóráikat kifizette. Ezt az állítást felhördüléssel fogadta a falugyűlés.
A vállalkozó valószínűnek tartotta, hogy Ditróban nem tudnak olyan fizetést és olyan körülményeket biztosítani az alkalmazottaknak, amilyeneket Nyugat-Európában találnak a községből elvándorolt fiatalok.
Köllő Csaba közölte: cége EU-s pályázati forrásokból zsemlemorzsa-gyár felépítésére készül, az elmúlt hetek tapasztalata alapján azonban ezt a gyárat immár nem Ditróban fogják felépíteni. A vállalkozó tudatta: a két ázsiai vendégmunkást ezen túl kisegítő munkásként foglalkoztatja, munkájukat nem a kenyér előállításában veszi igénybe. Azt is közölte: ha fél éven belül sikerül öt helyi szakembert találni, lemond a további vendégmunkások alkalmazásáról.
Köllő Csaba elnézést kért a falu népétől ha a két ázsiai szakember alkalmazásával megsértette a közösséget. Ígérte, hogy a céget érintő változásokat ezen túl a falu tudomására hozza.
A falugyűlés azonban nem fogadta el a bocsánatkérést, és azt határozta, hogy petícióban szembesíti a vállalkozót a felgyűlt sérelmekkel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!