„Egy pszichológiai gát átszakadt”

A koronavírus miatt a szolidaritás egy teljesen új típusú próbáját látjuk Európában – nyilatkozta Feledy Botond, Brüsszelben élő külpolitikai elemző.

A koronavírus miatt a szolidaritás egy teljesen új típusú próbáját látjuk Európában – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Feledy Botond. A Brüsszelben élő külpolitikai elemző szerint a belső határok visszaállítása a járványhelyzetben majd könnyen precedents teremthet. – Később, ha bármilyen más válság, akár egy újabb járvány vagy migrációs hullám jön, ott lesz majd a lehetőség, hogy a tagállamok azt mondják: erre már volt példa, miért nem zárjuk le megint a határokat? – fogalmazott Feledy.

Az uniós Tanács égisze alatt heti rendszerességgel tartanak videókonferenciát az egészségügyi miniszterek, már javában zajlik a védőfelszerelések közös beszerzése, Ursula von der Leyen bizottsági elnök pedig nemrég egy 37 milliárd eurós segélycsomagról rántotta le a leplet a járványhelyzet nyomán. Az Európai Unió mostanság mégis a szokásosnál többször kapja meg a „bukott”, „használhatatlan” bélyegeket. A probléma pedig nem új keletű: az egészségügy még egy olyan szakpolitika, ahol Brüsszelnek igazából nincsen befolyása a tagállami döntések felett.

– Való igaz, hogy az Európai Uniónak alapvetően nincs közegészségügyi kompetenciája. Emlékezetes, hogy a 2009-es H1N1 vírust követően megkezdődött egy folyamat, amely a határokon átnyúló egészségügyi fenyegetések kezelését célozta, egy jogszabályt végül elfogadtak erre nézve a tagállamok. Az EU ennek eredményeként most leginkább egy platform a tagállami kommunikációhoz.

Annyit tud tenni, amennyit az országvezetők és miniszterek hagynak neki. Minden más, amit az emberek a terepen látnak, már a tagországok hatáskörébe tartozik – fogalmazott a felvetésünkre Feledy Botond. A Brüsszelben élő külpolitikai szakértő szerint a koronavírus miatt a szolidaritás egy teljesen új típusú próbáját látjuk Európában.

„Ha a tagállamok – kiváltképp Németország – meg tudják mutatni, hogy hajlandók az unióért áldozatot hozni, hosszú távon akár még az integráció későbbi mélyítésének is megágyazhatnak” – vélekedik Feledy, hozzátéve: a radikális bezárkózás egy lényegesen „rosszabb” forgatókönyv, amelynek eredménye a tagállamok közötti törésvonalak elmélyülése lehet.

– A menekültválságkor tapasztalt széthúzás csak töredéke lehet annak, ami ez esetben még jöhet – teszi hozzá.

Ebbe a gondolatmenetbe illeszkedik a schengeni térség, az uniós mozgásszabadság jövője is. A blokkon kívülről jelenleg rendkívül korlátozott módon lehet beutazni az EU-ba, míg számos tagállam már a belső határok visszaállításáról is napokkal ezelőtt rendelkezett.

– Egy pszichológiai gát átszakadt. Gyakorlatilag elfogadottá vált, hogy vissza lehet állítani a határellenőrzést. Később, ha bármilyen más válság, akár egy újabb járvány vagy migrációs hullám jön, ott lesz majd a lehetőség, hogy a tagállamok azt mondják: erre már volt példa, miért nem zárjuk le megint a határokat? – érvel a szakértő, azt firtatva: a jelenlegi járványhelyzetben pedig még az is kérdéses, hogy a megelőzést valóban a nemzeti határok mentén, vagy inkább regionálisan, akár országcsoportokban kellene-e végezni. „Hiszen sokkal egyszerűbb és látványosabb a határokhoz nyúlni, mint egy szomszédos tagállam egészségügyi rendszerével koordinációba fogni” – mondja.

Míg a válságkezelés módját is megannyi kérdés övezi, az sem megoldott, hogy az elkövetkező hetekben, hónapokban miképp fognak „távirányítással” működni az uniós intézmények. – Az Európai Parlament helyzete a leginkább kritikus. A Bizottság egy adminisztratív jellegű szerv, a Tanácsban pedig már eddig is látható volt, hogy videókonferenciákon lehetséges döntéseket hozni. Ahhoz, hogy az EP több száz képviselője és az ő munkatársaik távmunkát végezhessenek, bitangerős biztonsági rendszert kell kiépíteni, ez viszont időbe telik – fogalmaz Feledy Botond. Arra a felvetésre, hogy mi lesz így az új brüsszeli kezdeményezésekkel, elmondja: bizony lesznek olyan ügyek, amelyek megszenvedik majd a járványt. Továbbá a személyes kontaktot igénylő uniós tárgyalásokat is említi – ennek egy kirívó példáját a máris szünetelő brexittárgyalások jelentik.

– Ezek olyan helyzetek, ahol az uniós diplomaták által akár évtizedekig fejlesztett tárgyalási technikák jutnak szerephez. Nekik most lényegesen nehezebb lesz írásban vagy online kommunikálni – szögezi le.