Bent a bárány, kinn a farkas

Vajon az újrakezdés olyan lesz mint egy sci-fi film?

Szép lassan eljutunk oda, hogy nagyjából 1 hónapja játsszuk a bent a bárány, kinn a farkas abszurd játékot. Mi bent, a vírus kint. Vannak témák, amik mindenkit foglalkoztatnak. A különböző társadalmi csoportoknak nyújtott anyagi segítség. Meddig tart még, hány hosszú hét kell még (reméljük nem hónapok) elteljen? Vajon az újrakezdés olyan lesz mint egy sci-fi film? A maszk lesz az új munkaruha? Ki mehet vissza elsőként dolgozni, fiatalok…? Az irodák, munkahelyek a biztonsági előírások miatt kórházi műtőkre hasonlítanak majd? Az biztos, hogy a mozik fognak legutoljára kinyitni.

Lesz-e írásbeli érettségi is, vagy csak online szóbeli? A statisztikai adatokat már rezignáltabban fogadjuk és megtanultuk, hogy nem mindig az abszolút számok, amikbe kapaszkodhatunk. Ezeket nagyon sok minden befolyásolhatja. Többek között az adott napon elvégzett tesztek száma is.

Próbálunk a sorok mögött olvasni és nagyon örülni annak, hogy napok óta csökkent az intenzív ellátásra szorulók száma. Nagyobb számban vannak a meggyógyult betegek (már a húszezret is elérte), mint az elhunytak. Kicsit – talán – fellélegezhetnek a kórházak, orvosok, nővérek. Szívből jövő együttérzéssel és szomorúsággal figyeljük, hogy már nem mi vagyunk az elsők, más országokban is rohamléptekkel halad ez a „valami”. Bátorító szavakkal viszonozzuk az együttérzést, amit az elején mi kaptunk a többi országtól. Végül maradnak az érzések és a kérdések, amiket megélünk és egyfolytában próbálunk értelmezni: ha lemegyek a sarki pékhez, miért a legrövidebb utat választom, és sietek vissza az otthonomba, a négy fal közé?