Az uniót is érdekli a skót újracsatlakozás

A járványkezelésben sem zökkenőmentes a kapcsolat az edinburghi kormány és London között. A Skót Nemzeti Párt korábban 2020-ra ígérte az újabb, függetlenségről szóló voksot, ám a koronavírus az ő politikai agendájukat is átírta. Hogy alakul most az Egyesült Királyságtól való elszakadás terve? Edinburgh meg tudná fizetni az önállósodás és a járvány költségeit is? Mit szólnak mindehhez Londonban és Brüsszelben? Michael Russellt, a Skót Nemzeti Párt alkotmányos ügyekért – a brexitért és a skót függetlenedésért – felelős miniszterét kérdeztük.

„Mi sosem szavaztunk az EU elhagyására!” Fotó: REUTERS/Russell Cheyne

– Katasztrofális gazdasági hatásokról beszél, pedig a vírushelyzet előtt is kérdéses volt, hogy Skócia pusztán gazdasági értelemben ­megengedheti-e magának az elszakadást a királyságtól, majd az EU-hoz való csatlakozást. Nem ígérkezik immár túl drágának a függetlenedés?

– Nézze, nincs olyan ország, amely könnyűszerrel „megengedhet magának” egy ilyen járványt. Sem az Egyesült Királyság egésze, sem Skócia, sem Magyarország. Skócia esetében pedig épp az ront a helyzeten, hogy az Egyesült Királyság tagjaként az adósbesorolásunk kilátásai korlátozottak. Ezzel pedig semmit sem tudunk kezdeni, amíg máshol születnek a kezünket megkötő döntések. Példaként említhetném akár azt is, hogy az üzleti szektorra vonatkozó kilábalási tervekben is más utat kellene követnünk, mint a szigetország többi részének, de mint mondtam, az erről szóló döntés sem a miénk.

„Mi sosem szavaztunk az EU elhagyására!”
Fotó: Reuters/Russell Cheyne

– Önök jelezték Boris Johnson miniszterelnöknek, hogy az átmeneti időszak meghosszabbítása nélkül a skót gazdaság fontmilliárdokat veszíthet. London az év végén mégis biztosan feláll a brüsszeli tárgyalóasztaltól. Van B tervük?

– Ugyanaz a B tervünk, mint az A. Megrendeznénk a függetlenségről szóló népszavazást. Bár a koronavírus kis halasztást jelent, a céljaink változatlanok. Ahogy már említettem, elvégeztük a házi feladatot, így látjuk a brexit és a vírus jelentette kettős csapás következményeit. Felelőtlen dolognak tartom, hogy az Egyesült Királyság látszólag a járvány költségei mögé akarja bújtatni a brexit költségeit.

– Jól veszem ki a szavaiból, hogy Edinburghból ezúttal sincs túl sok beleszólásuk a London és Brüsszel közötti tárgyalásokba?

– Most még rosszabb a helyzet, mint a kilépési megállapodás megkötésekor. Nincs aktív beleszólásunk a most zajló tárgyalásokba, pedig azok igencsak összetett kérdésekről szólnak – néhányuk a walesi, a skót vagy épp a londoni parlament hatásköreit is érinti. Május végén egyébként volt egy magas szintű találkozónk Londonnal, és akadnak miniszteri szintű egyeztetések is, de ezekre nem használnám a tárgyalás szót. Ahhoz az kellene, hogy Skócia egyenlő félként vegyen részt a beszélgetéseken.

– Gondolja, hogy az EU már most egyenlő félként tekintene önökre? A januári brexit óta kaptak biztató jeleket az (újra)csatlakozással kapcsolatban?

– Igen, kaptunk! Azt gondolom, hogy az Európai Uniót nagyon is érdekli Skócia jövője, főleg hogy egy igazán EU-párti ország vagyunk. A január végi kilépésről pedig annyit mindenképp elmondhatok, hogy számunkra nagyon szomorú nap volt. Épp a napokban volt pontosan négy éve, hogy a 2016-os brexitreferendum megtörtént. Skóciában azóta sokan és sokat dolgoztunk azért, hogy EU-tagok maradhassunk. Január 31. után talán csak erősebb lett bennünk az elhatározás, hogy mielőbb újra csatlakozhassunk.