Az uniót is érdekli a skót újracsatlakozás

A járványkezelésben sem zökkenőmentes a kapcsolat az edinburghi kormány és London között. A Skót Nemzeti Párt korábban 2020-ra ígérte az újabb, függetlenségről szóló voksot, ám a koronavírus az ő politikai agendájukat is átírta. Hogy alakul most az Egyesült Királyságtól való elszakadás terve? Edinburgh meg tudná fizetni az önállósodás és a járvány költségeit is? Mit szólnak mindehhez Londonban és Brüsszelben? Michael Russellt, a Skót Nemzeti Párt alkotmányos ügyekért – a brexitért és a skót függetlenedésért – felelős miniszterét kérdeztük.

„Mi sosem szavaztunk az EU elhagyására!” Fotó: REUTERS/Russell Cheyne

– A legutóbbi beszélgetésünkkor még szó volt róla, hogy Skócia 2020-ban megrendezi az újabb, függetlenségről szóló referendumot. Majd jött a koronavírus-járvány. Hol tart most a folyamat?

– Márciusban eldöntöttük, hogy a vírushelyzetre való tekintettel szüneteltetjük a függetlenségi népszavazás rendezését célzó munkát. Ez meg is történt, majd minden energiánkat a koronavírus elleni küzdelemre összpontosítottuk. Egy ideig bíztunk benne, hogy a londoni kormány is megteszi majd ugyanezt, jobb belátásra térnek brexitügyben, de csalódnunk kellett. Azt láttuk, hogy tovább folytatódott a menetelés egy Skócia számára nagyon is kedvezőtlen brexit irányába. (Bár a britek január 31-én elhagyták az EU-t, a tizenegy hónapos átmeneti időszakban tovább tárgyalnak Brüsszellel a jövőbeli kapcsolatrendszerről, így egy átfogó szabadkereskedelmi alku lehetőségéről – a szerk.) Nem győzöm hangsúlyozni: mi sosem szavaztunk az EU elhagyására. Hamarosan pedig folytatjuk is a félbehagyott munkát. Persze a prioritás a vírus következményeinek kezelése marad, de mivel Londonban látszólag fittyet hánynak erre, el kell kezdenünk dolgozni a brexit negatív hatásainak enyhítésén is.

– Londonban épp azt mondják, hogy Skócia különutas járványügyi ténykedése végig a szeparatista szavazóknak szólt, és maguk sosem hagyták abba a függetlenségi kampányt.

– Nem szerencsés közvetlen párhuzamot vonni a koronavírus és a függetlenedés között. Ha viszont megnézi a legfrissebb közvélemény-kutatásokat, a skótok immár ötvennégy százaléka akar az Egyesült Királyságtól független államot. Utóbbi beszédes adat, azt jelenti, hogy egyre többen mérik fel: a járvány okozta gazdasági károk és a brit kilépés körvonalazódó következményei együttesen katasztrofálisak lehetnek Skócia számára. Amikor Londonban arról beszélnek, tudatosan felhasználtuk a járványt, nem mondanak igazat. A polgárokkal szembeni kötelezettségeinknek eleget tettünk, és amikor kellett, igenis együttműködtünk a brit egészségügyi intézményekkel. Egyébként ma is ugyanezt tesszük, most is az lebeg a szemünk előtt, hogy a végeredmény a lehető legjobb legyen. Legutóbb ezt hétfőn, egy walesi és északír kollégámmal együtt tettük világossá egy westminsteri bizottság számára. Mindannyian ugyanazt mondtuk: a következményeken van a hangsúly.

– Katasztrofális gazdasági hatásokról beszél, pedig a vírushelyzet előtt is kérdéses volt, hogy Skócia pusztán gazdasági értelemben ­megengedheti-e magának az elszakadást a királyságtól, majd az EU-hoz való csatlakozást. Nem ígérkezik immár túl drágának a függetlenedés?

– Nézze, nincs olyan ország, amely könnyűszerrel „megengedhet magának” egy ilyen járványt. Sem az Egyesült Királyság egésze, sem Skócia, sem Magyarország. Skócia esetében pedig épp az ront a helyzeten, hogy az Egyesült Királyság tagjaként az adósbesorolásunk kilátásai korlátozottak. Ezzel pedig semmit sem tudunk kezdeni, amíg máshol születnek a kezünket megkötő döntések. Példaként említhetném akár azt is, hogy az üzleti szektorra vonatkozó kilábalási tervekben is más utat kellene követnünk, mint a szigetország többi részének, de mint mondtam, az erről szóló döntés sem a miénk.

„Mi sosem szavaztunk az EU elhagyására!”
Fotó: Reuters/Russell Cheyne

– Önök jelezték Boris Johnson miniszterelnöknek, hogy az átmeneti időszak meghosszabbítása nélkül a skót gazdaság fontmilliárdokat veszíthet. London az év végén mégis biztosan feláll a brüsszeli tárgyalóasztaltól. Van B tervük?

– Ugyanaz a B tervünk, mint az A. Megrendeznénk a függetlenségről szóló népszavazást. Bár a koronavírus kis halasztást jelent, a céljaink változatlanok. Ahogy már említettem, elvégeztük a házi feladatot, így látjuk a brexit és a vírus jelentette kettős csapás következményeit. Felelőtlen dolognak tartom, hogy az Egyesült Királyság látszólag a járvány költségei mögé akarja bújtatni a brexit költségeit.

– Jól veszem ki a szavaiból, hogy Edinburghból ezúttal sincs túl sok beleszólásuk a London és Brüsszel közötti tárgyalásokba?

– Most még rosszabb a helyzet, mint a kilépési megállapodás megkötésekor. Nincs aktív beleszólásunk a most zajló tárgyalásokba, pedig azok igencsak összetett kérdésekről szólnak – néhányuk a walesi, a skót vagy épp a londoni parlament hatásköreit is érinti. Május végén egyébként volt egy magas szintű találkozónk Londonnal, és akadnak miniszteri szintű egyeztetések is, de ezekre nem használnám a tárgyalás szót. Ahhoz az kellene, hogy Skócia egyenlő félként vegyen részt a beszélgetéseken.

– Gondolja, hogy az EU már most egyenlő félként tekintene önökre? A januári brexit óta kaptak biztató jeleket az (újra)csatlakozással kapcsolatban?

– Igen, kaptunk! Azt gondolom, hogy az Európai Uniót nagyon is érdekli Skócia jövője, főleg hogy egy igazán EU-párti ország vagyunk. A január végi kilépésről pedig annyit mindenképp elmondhatok, hogy számunkra nagyon szomorú nap volt. Épp a napokban volt pontosan négy éve, hogy a 2016-os brexitreferendum megtörtént. Skóciában azóta sokan és sokat dolgoztunk azért, hogy EU-tagok maradhassunk. Január 31. után talán csak erősebb lett bennünk az elhatározás, hogy mielőbb újra csatlakozhassunk.