A belarusz ellenzék forrong, a kormányzat külföldi akcióról beszél

Alig három hét van hátra az augusztus 9-én esedékes belarusz elnökválasztásig, amely előtt az ország elmúlt húsz évének legérdekesebb választási kampányidőszakát láthatjuk. A hatóságok nemrég kizárták a versenyből az elnök két legesélyesebb kihívóját, az ellenzék napok óta tüntet, de a kormányzat külföldről pénzelt akciókat lát a történések mögött.

Tüntetésekhez vezetett a központi választási bizottság múlt heti döntése Belaruszban, amelynek értelmében a hatóságok elutasították Aljakszandr Lukasenka államfő két legesélyesebb kihívójának az elnökjelölti regisztrációját. Belaruszban augusztus 9-én tartanak elnökválasztást, az ország jelenlegi államfője hatodik alkalommal is elindul a megmérettetésen. Lukasenka 1994 óta vezeti az országot, a függetlenség kikiáltása után annak első és idáig egyetlen elnöke. De az idei választás lesz számára az eddigi legnehezebb: a gazdasági helyzet is minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a közvélemény-kutatók tíz százalék alatt mérik az elnök támogatottságát. A lakosság a hatóságok szemére veti a koronavírus-járvány elhibázott kezelését is – Belarusz volt Svédország mellett az az ország Európában, amely nem tett lépéseket a koronavírus terjedése ellen, nem vezetett be korlátozásokat és karantént. A gazdaságon ez így sem segített: a nemzetközi piacok bezárkózása kihúzta a talajt a helyi vállalkozások lába alól, az életszínvonal csökken, a munkanélküliség pedig rohamosan növekszik.

Így nem meglepő, hogy az augusztusi elnökválasztásra a Lukasenka ellen induló legesélyesebb kihívók nem az ellenzék, hanem a civilek köréből kerültek ki, akik korábban semmilyen politikai szerepet nem vállaltak. Van közöttük milliós nézettségeket produkáló videóblogger, vállalkozó, volt diplomata és bankár is. A mezőnyből hárman emelkedtek ki, akik június közepéig az induláshoz szükséges százezer aláírást bőven túlteljesítették, ami komoly aggodalmakat keltett az elnök környezetében. A választási bizottság végül öt jelölt regisztrációját hagyta jóvá, de a két legesélyesebbét – Viktor Babarikóét és Valerij Cepkalóét – elutasították. Babariko csaknem négyszázezer aláírást gyűjtött össze, ám többek között pénzmosással, vesztegetéssel és adócsalással vádolták meg, ami miatt nem indulhat. Cepkalo esetében az aláírások egy részét nem fogadták el. Mindezek után Lukasenkának egyetlen komolyabb kihívója marad: a protestszavazatokra számító Szvetlana Tihanovszkaja. Helyette eredetileg férje, a népszerű videóblogger, Szergej indult volna, ám letartóztatása miatt nem tudta időben beadni a szükséges nyomtatványokat. A kizárások után Babariko és Cepkalo kampánystábja összefogott Tihanovszkajával, és abban bíznak, hogy a szavazóbázisuk is egységesen szavaz majd.

A választási bizottság döntése után a fővárosban, Minszkben és a nagyobb városokban ezrek vonultak utcára a kormány ellen tiltakozva. Az ellenzék szerint a rendőrség keményen lépett fel a tüntetők ellen, és csaknem kétszáz embert állítottak elő. Lidzija Jarmosina, a központi választási bizottság vezetője viszont azt mondta, hogy szerinte a tüntetéseket külföldi „politikai technológusok” szervezték meg, és Babariko bérelte fel őket pénzért. Mint fogalmazott: az effajta tüntetések teljesen újak az országban, és nem a társadalmi reakcióról van szó a választási bizottság eljárására. Egy korábbi, június végi tüntetés után Lukasenka az országban tapasztalható elégedetlenséget az ukrajnai Majdanhoz hasonlította, és külső szereplőket sejtett a zavargások mögött

Nők kizárva!

Aljakszandr Lukasenka javaslata szerint a belarusz alkotmányban rögzítenék, hogy csak az pályázhat elnöki pozícióra, aki katonai szolgálatot teljesített. Az államfő ezt azzal indokolta, hogy ne legyen az állam vezetője – és ezzel együtt a legfőbb parancsnok – az, akinek nincs személyes tapasztalata a hadsereg működéséről. Ez a javaslat lényegében kizárná a nőket az elnöki pozícióból, pedig a jelenlegi választási versenyben az ellenzéki jelöltek fele nő. A hatályos alkotmány szerint az állam elnöke lehet az a születésekor belarusz állampolgár, aki legalább 35 éves, választójoggal rendelkezik, és az elnökválasztást megelőző tíz évben állandóan az országban tartózkodott.