A Vajdaságban is megemlékeztek az aradi vértanúkról

A tizenhárom aradi vértanú közül hat kötődik valamilyen módon a Délvidékhez és a volt Jugoszláviához.

A március 15-i forradalom és október 6. hőseinek is az volt a legnagyobb erénye, hogy akár életük árán is megszerezték és megtartották annak jogát, hogy saját sorsukról maguk döntsenek – hangsúlyozta Hajnal Jenő, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke kedden Eleméren, Kiss Ernő altábornagy szülővárosában, ahol a 171 évvel ezelőtt mártírhalált halt aradi vértanúkra emlékeztek.

Hozzátette: ma is így kell tenni. „Szerencsére Magyarországnak ma olyan nemzeti kormánya és miniszterelnöke van, amelynek, illetve akinek hála mi annak az igazságnak lehetünk ma itt hírvivői, akik büszkén vallják, hogy az aradi obeliszk, a Batthyány-örökmécses, az eleméri katolikus templom és annak kriptája számunkra nem csupán szelfiháttér, hanem kegyeletes hely” – húzta alá.

A tizenhárom aradi vértanú közül hat kötődik valamilyen módon a Délvidékhez és a volt Jugoszláviához, így számos településen tartanak megemlékezéseket minden évben.

Leiningen-Westerburg Károly ugyan osztrák származású volt, felesége azonban a vajdasági Törökbecsén született, így a családnak délvidéki nagybirtokai is voltak, a településen szombaton emlékeztek meg a mártírhalált halt katonatisztről, aki 1848-ban önként jelentkezett a szerbek elleni hadjáratba.

Adán 2011-ben állítottak emlékművet Damjanich Jánosnak, a helyiek vasárnap ott tisztelegtek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt.

Zomborban hétfőn megkoszorúzták Schweidel József mellszobrát, amelyet 2017-ben állítottak a honvéd vezérőrnagy szülővárosában. Zentán pedig Batthyány Lajos emléktáblájának tisztelegtek az emlékezők. Lázár Vilmos Nagybecskereken született, emlékét 2005 óta a Nagybecskereki Székesegyházban emléktábla őrzi, azóta minden évben koszorúzással és hangversennyel emlékeznek a magyar forradalom hőseire.