„Az a hét, amely úgy kezdődött, hogy Brüsszel megpróbálta térdre kényszeríteni az AstraZenecát, az EU megalázásával végződött” – foglalja össze tényfeltáró írása lényegét a The Telegraph.
A brit konzervatív lap szombaton megjelent írása arról számolt be, hogy péntek este alig több, mint egyetlen óra leforgása alatt változott meg Brüsszel álláspontja az Egyesült Királyságba juttatott vakcinák ügyében. Boris Johnson 9 óra 20 perckor kérte számon az Európai Bizottság elnökén, hogy miért blokkolják a covid-vakcinák Észak-Írországon keresztül zajló brit importját. Miután 9:50-kor az angol kormány egy közleményt is kiadott a telefonhívásról, éjjel fél 11-kor Brüsszel visszavonult.
A The Telegraph szerint ezzel végződött az a hét, amikor Brüsszel megpróbálta elintézni a gyógyszercégeknél, hogy az EU-ból ne vigyék ki az Egyesült Királyságba a vakcinákat. Boris Johnson kormánya ez ellen érthető okból tiltakozott, közölve, hogy nem számítottak arra, hogy az EU – amely „barát és szövetséges” – „bármit is tenne ezen szerződések teljesítésének megakadályozására”.
A brit konzervatív lap emlékeztet: minden azzal kezdődött, hogy Ursula Von der Leyen bizottsági elnök személyesen vette kezébe az AstraZeneca-ügyet, amelynek lényege, hogy a vakcinagyártó egyelőre nem teljesíti az EU irányába tett vállalásait.
Gyakorta hangoztatják, hogy Brüsszel, amely a 27 tagállam nevében is tárgyal a vakcinabeszerzésekről, az EU egységének jelképes felmutatására is használná a szállítmányt.
A The Telegraph szerint ebben reménykedve több nemzetállami kormány úgy döntött, hogy nem vesz rivális vakcinákat, hanem megvárja, amíg Brüsszel beszerzi a brit-svéd cégtől a szükséges ellátmányt. A lassú ügymenetért azonban többen súlyos árat fizettek, így például Marine Le Pen 48-52 arányú, döntetlenközeli helyzetre jött fel egy mérésben, amely a következő francia elnökválasztás esélyeit modellezte.
Ez azért sem meglepő, mert múlt heti adatok szerint míg az Egyesült Királyság 100 főre közel 12 oltóanyagdózist szerzett be, addig Franciaország csak alig több, mint kettőt. A német kormány hasonló kényes kérdésekkel szembesült, mint a francia, Hollandiában pedig negyven év óta nem látott lázadások zajlottak, napokon keresztül. Az olasz kormány pedig jól ismert módon összeomlott a második hullám sikertelen kezelése nyomán.