Az eredetileg az Egyesült Államokból kiinduló Black Lives Matter (BLM, A fekete életen számítanak) mozgalom Franciaországot is elérte.
– Az elmúlt hetek egyik legnagyobb vitáját a párizsi XVI. kerület tavaly májusban elhunyt jobboldali polgármestere okozta
– magyarázta lapunknak Soós Eszter politológus, Franciaország-szakértő.
Anne Hidalgo, Párizs szocialista főpolgármestere nemrégiben egy olyan javaslatot terjesztett elő, hogy Claude Goasguenről legyen elnevezve a kerület egyik tere. Több politikus – különösen a baloldali zöldek – ellenezte az átnevezést, mert az egykori városvezetőt homofóbiával, rasszizmussal, iszlamofóbiával vádolják. A párizsi tanács március 10-én mégis elfogadta a szocialista politikus javaslatát. A szavazáson 82-en szavaztak az intézkedés mellett, 34-en ellene, és ketten tartózkodtak.
Lista a kisebbségiekről
Az emlékezetpolitikával kapcsolatos szoborok és a közterek elnevezései Franciaországban is nagy jelentőséggel bírnak. Emmanuel Macron francia elnök tavaly nyáron egyértelműen elhatárolódott a rasszizmustól, és azt ígérte, hogy nem fog szobrokat ledöntetni, továbbá az ország múltját sem fogja eltörölni. Ezt követően az államfő bejelentette, hogy egy húszfős, történészekből álló bizottság ki fog dolgozni egy mintegy ötszáz névből álló listát, akikről köztereket fognak átnevezni országszerte azért, hogy eleget tegyenek a kiegyensúlyozásra irányuló politikai követeléseknek. A felsorolásban olyan személyek neve szerepel, akik a francia tengerentúli területekről vagy a volt gyarmatokról származnak. Sajtóértesülések szerint a listán szerepel Aimé Césaire költő, Léopold Sédar Senghor költő és politikus, valamint Frantz Fanon, aki a dekolonizáció társadalmi és kulturális következményeivel foglalkozott.
– Emmanuel Macron már korábban is arra kérte a polgármestereket, hogy a második világháborúban Franciaországért harcoló afrikaiakról nevezzenek el köztereket
– közölte Soós Eszter, kihangsúlyozva, hogy ez a gyakorlat koránt sem ilyen egyszerű.
A kutató elmondta a helyi sajtóban megjelentekre hivatkozva, hogy a polgármesterek kizárólag csak már meglévő köztereket nevezhetnek át, amivel többnyire a lakosság nem ért egyet, és a céllal éppen ellentétes hatást érnek el. Nagyvárosokban, ahol a városterjeszkedés és az építkezések nyomán újabb és újabb terek létesülnek, ez az eljárás nem jelent gondot, vidéken azonban ez korlátokhoz kötött.
– A helyszín megválasztása is nagyon fontos. Hogy fogadnák, ha egy ipari terület vagy egy bevásárlóközpont utcáját neveznék el egy Franciaországért hősi halált halt katonáról?
– tette fel a kérdést Agnès Le Brun francia politikus.
