Az áthatolhatatlan izraeli pajzs: a Vaskupola

A palesztin rakétáknak nem sok esélyük van átjutni a légvédelmen, de tökéletes biztonság nem létezik.

Elfogórakétát lõ ki az izraeli hadsereg Vaskupola légvédelmi rendszere a Gázai övezet palesztin fegyvereseinek rakétatámadása ellen Askelónban 2021. május 11-én. Fotó: Ariel Schalit Forrás: MTI/AP/

Szárazföldi erők is lőtték a Gázai övezetet, de csupán az izraeli oldalról, a határt nem lépték át – sietett pontosítani pénteken az izraeli hadsereg, miután vita indult arról, hogy a szárazföldön is megindult-e az offenzíva. Habár a földi támadás lehetőségét sem zárták ki – erre legutóbb 2014-ben volt rá példa –, úgy tűnik, egyelőre marad a rakétaháború. A Gázai övezetet uraló Hamász már nagyjából kétezer rakétát lőtt ki Izraelre, többségük azonban célt tévesztett vagy hatástalanította azokat a Vaskupola. De hogyan is működik az izraeli légvédelmi rendszer?

A Vaskupolát éppen tíz éve állították hadrendbe, azóta idén januárig több mint kétezer-ötszáz lövedéket hatástalanított, kilencvenszázalékosnál is magasabb hatékonysággal.

Az országot jelenleg tíz ilyen rendszer védi, mely három részből áll: egy radarállomásból – egyébként Magyarország is a Vaskupola radarrendszerét vásárolta meg –, egy irányítóközpontból és egy tüzelőállásból. A stratégiai pontokon felállított légvédelmi rendszerek nagyjából 4–70 kilométeres körzetben minden rövid hatótávú célpontot, például rakétákat, tüzérségi lövedéket, drónokat képesek hatástalanítani, az időjárási körülményektől és napszaktól függetlenül. A radar a kilövést követően néhány másodperc alatt nem csupán észleli a közeledő fenyegetést, de röppályájából azt is képes kiszámolni, hogy várhatóan hova fog becsapódni – ha pedig nem lakott területet veszélyeztet, nem avatkozik közbe. Ez a képessége több okból is lényeges. Egyrészt mert a lövedékek hatástalanítására úgynevezett Tamir rakétákat lőnek ki, melyek egyébként a célpont mellett robbannak fel. Egy ilyen rakéta viszont akár hatvanezer dollárba, tehát 18 millió forintba (egyes becslések még magasabb árat emlegetnek) is belekerül, tömeges használatuk tehát meglehetősen drága. Másrészt azért, mert egy tüzelőállás húsz rakétával van felszerelve, így a rendszer könnyen túlterhelhető lenne.

A terrorszervezetek éppen ezzel számolnak: ha megfelelő mennyiségben és gyorsasággal tüzelnek, akkor előbb-utóbb rést találnak a pajzson. A napokban büszkélkedtek el azzal, hogy öt perc alatt 137 rakétát zúdítottak Askelón és Asdód városára, bár az információ hitelessége megkérdőjelezhető, mivel a Reuters elemzése szerint az erről készített felvételek valójában évekkel ezelőtt és Szíriában készültek. Próbálkoznak arzenáljuk bővítésével is, a házi gyártású, kezdetleges és szinte irányíthatatlan rakéták mellett fejlettebb fegyvereket, újabban drónokat, valamint gyújtóléggömböket is bevetnek. Ebben a versenyfutásban kulcsfontosságú tényező az idő, hiszen az izraelieknek olykor 15–90 másodpercük van óvóhelyre húzódniuk. Abból, hogy a palesztin rakétatámadások már legalább nyolc életet követeltek és több tucat izraelit megsebesítettek, jól látszik, hogy nem létezik tökéletes védelem.

Elfogórakétát lő ki az izraeli hadsereg Vaskupola légvédelmi rendszere a Gázai övezet palesztin fegyvereseinek rakétatámadása ellen Askelónban 2021. május 11-én
Fotó: MTI/AP/Ariel Schalit

Habár abban mindenki egyetért, hogy a Vaskupola már számtalan életet megmentett, érdekes módon arról élénk vita bontakozott ki, hogy a légvédelmi rendszer stratégiailag hasznára van-e Izraelnek. Sokan azzal érvelnek, hogy miatta „elkényelmesedett” az izraeli haderő, a védekezésre koncentrálnak, és nehezebben szánják rá magukat a megelőző vagy megtorló támadásokra, amely korábban alapvető stratégiájuk volt.