– Az Oroszországra kivetett uniós szankciók ellenére Magyarország az elmúlt években igyekezett pragmatikus gazdasági és politikai kapcsolatokat fenntartani Oroszországgal. Vannak mégis olyan megoldatlan kérdések, amelyekről budapesti látogatásán mindenképpen tárgyalni szeretne?
– Tudomásul vesszük, hogy az EU- és a NATO-tagság bizonyos kötelezettségeket ró Magyarországra, amelyek többek között harmadik országok ellen bevezetett szankciók támogatására is vonatkoznak még olyankor is, ha ez ellentmond Magyarország nemzeti érdekeinek. Ezzel kapcsolatban azon az állásponton vagyunk, hogy a XXI. században nincs helye a tömbszolidaritás ilyesfajta kényszerű megnyilvánulásainak.
Tegyük hozzá, hogy a szankciók a politika haszontalan eszközeihez tartoznak, Oroszország esetében pedig hiábavalók.
Ami az orosz–magyar, különösen a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat illeti, azokban nem látunk olyan érzékelhető ingergócot, amit ne lehetne elhárítani normális munkamegbeszélések során. Sikerképletünk kiállta az idő próbáját. Alapja az egészséges pragmatizmus, egymás érdekeinek tiszteletben tartása, az alkotómunkára való összpontosítás mindkét fél részéről. Megelégedéssel jegyezném meg, hogy az országaink közötti együttműködés páratlan szintet ért el. Ez mindenekelőtt az orosz és a magyar vezetők világosan kifejezett politikai akarata, a kétoldalú kapcsolatok sokoldalú fejlesztése iránti kölcsönös igényük révén vált lehetségessé, ami kétségkívül megfelel a népeink részéről megfogalmazott várakozásoknak.
– Az uniós szankciók a magyar–orosz kereskedelmi forgalmat is visszavetették. Az egyre ellenségesebb nemzetközi környezetben milyen lehetőségek vannak a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésére?
– Miután az Európai Unió 2014-ben korlátozó intézkedéseket vezetett be Oroszország ellen, az Oroszország és az EU közötti árucsereforgalom kevesebb mint felére esett vissza. Amíg annak értéke 2013-ban 417,7 milliárd dollárt tett ki, 2020-ban már csak 192,2 milliárdot. Ennek természetesen nemcsak Magyarország látta kárát, hanem más európai kereskedelmi partnereink is. Lényeges, hogy az uniós szankciók a kelet-európaiakat sújtják a legfájdalmasabban, az európai nagyok pedig még kamatoztatni is tudják a maguk javára a kialakult helyzetet. Erre többször is felhívta a figyelmet Szijjártó Péter kollégám, aki igen látványos statisztikai adatokat is felsorakoztatott.
A magam részéről megerősíthetem, hogy Oroszország olyan volumenben és olyan mélységben kész a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésére Magyarországgal, amilyenre magyar partnereink késznek mutatkoznak.