Ezt a harcot saját maguknak kell megvívniuk, küzdeniük kell a nemzetükért – Joe Bidentől erre a jó tanácsra futotta az afgán kormánynak, miután a harctéri jelentések a tálibok elsöprő előretöréséről számoltak be Afganisztán-szerte. Az amerikai elnök világossá tette, hogy nem bánta meg a kivonulás elrendelését, egyúttal emlékeztetett rá, hogy az Egyesült Államok az elmúlt húsz évben már így is egybillió dollárt és emberéletek ezreit áldozta Afganisztánra. Sietett arra is rámutatni, hogy a támogatás nem szűnt meg, légicsapásokkal, az afgán hadsereg ellátásával, élelmezésével, kifizetésével töretlenül segítik Kabult.
Hogy ez mennyire elég, azt jól jelzi, hogy a tálibok egyetlen hét leforgása alatt kilenc tartományi fővárost hódítottak meg.
Legutóbb éppen az északi Pol-e Humrit, ahol egyébként korábban magyar honvédek is szolgáltak. Helyszíni beszámolók szerint a felkelők néhol komoly ellenállásba ütköztek, másutt szinte puskalövés nélkül foglalták el a településeket. Állítólag volt, hogy a helyi hadurak váltottak oldalt, máskor a kormányerők „a civilek védelme érdekében” nem bocsátkoztak harcokba. Becslések szerint a tálibok így már az ország területének 65 százalékát, a 34 tartományi főváros közül kilencet ellenőriznek, és többet ostromolnak.
Asraf Gáni afgán elnök mentené a menthetőt: szerdán leváltotta a hadsereg vezetőjét, ő maga pedig a frontvonalra, a támadás alatt álló Mazar-i-Sarífba – amely ugyancsak otthont adott magyar csapatoknak is – látogatott, hogy saját szemével győződjön meg a biztonsági helyzetről, és hogy mozgósítsa, kitartásra buzdítsa a helyi milíciákat. Mint arra az MTI is rámutatott, a város elvesztése nagy érvágás lenne a kormánynak, amely így teljesen befolyás nélkül maradna északon, a tálibok pedig koncentrálhatnák erőiket. Elemzők úgy vélik, stratégiájuk az lehet, hogy a határmenti, vidéki területek meghódítása után egyre szorosabbra vonják a gyűrűt a nagyvárosok, végül a főváros körül. Kérdés, hogy meddig tarthat ki Kabul? A Washington Post információ szerint az amerikai hírszerzés már attól tart, hogy rövidebb ideig, mint arra számítottak.
A lapnak névtelenül nyilatkozó amerikai tisztségviselők elmondása alapján míg korábban 6-12 hónapra tették, míg az afgán főváros a tálibok kezére kerülhet, újabban már inkább kilencven napról, a borúlátóbbak mindössze egy hónapról beszélnek.
Sajtóértesülések szerint az amerikaiak már gőzerővel dolgoznak nagykövetségük vészhelyzeti kiürítésének tervén, a képviselet létszámát biztonsági okokból máris minimálisra csökkentették.
A tálibok egyértelmű katonai sikerei ellenére Hulusi Akar török védelmi miniszter még a napokban is megerősítette, hogy amennyiben a feltételek adottak, Törökország kész a kabuli repülőtér védelmére és működtetésére. Ahogy azt korábban lapunk is megírta, a feladatot pakisztáni és magyar katonákkal közösen látnák el, hazánkra azért is számítanak, mert korábbról van tapasztalatunk a létesítmény őrzésében. Ned Price, az amerikai külügyminisztérium szóvivője a minap annyit árult el, hogy „hálásak” a török felajánlásért, folyamatosak az egyeztetések, de döntés még nem született az ügyben. Ő is emlékeztetett rá, hogy a kabuli repülőtér nem hétköznapi légi kikötő, hiszen ez az egyetlen kapocs, amely Afganisztánt összeköti a nemzetközi közösséggel. A tálibok viszont korábban figyelmeztettek: minden országban maradó külföldire megszálló erőként tekintenek.
Borítókép: Tálib harcos nyugodtan üldögél az elfoglalt Faráh városában. MTI/AP/Mohammad Asif Khan
