Kína és Oroszország mind szorosabbra fűződő diplomáciai kapcsolata jegyében Putyin elfogadta Hszi Csin-ping (Xi Jinping) kínai államfő meghívását a pekingi téli olimpiai játékokra, s jóindulata jeleként teljesítette kollégája azon kívánságát is, hogy a játékok alatt nem támadja meg Ukrajnát – bár ezt a kérést annak idején többen viccnek vélték. S valóban, ahogy véget ért az olimpia, elindultak az orosz tankok a Donyec-medence felé.
S a szívességért cserébe, hogy a dübörgésük nem zavarta meg a fanfárok hangját, Putyin lehet, hogy egy napon kér majd valamit Hszitől.
Kína, mintha csak ezt a momentumot akarta volna megelőzni, alighogy átlépték az ukrán határt az orosz csapatok, azonnal visszavonta az orosz búzaimportra vonatkozó összes, korábban növényegészségügyi meggondolások miatt bevezetett korlátozást. A hongkongi South China Morning Post szerint Hszi a lépéssel vélhetően két legyet akart ütni egy csapásra: egyrészt barátságból enyhíti az orosz gazdaságra nehezedő szankciók súlyát, másrészt növelni Kína élelmiszer-biztonságát. Mindemellett Peking nem hajlandó elítélni az ukrajnai inváziót, s csak mérsékletre intette a feleket, Amerikát viszont a regionális ellentétek szításával vádolta meg.
Minthogy azonban Oroszország nemigen fogta vissza magát, Kína az események eszkalálódásával kissé kínos helyzetbe került, ennek következtében külpolitikai helyzete, irányultsága felülvizsgálatára kényszerülhet. Amellett, hogy nem támogathat egy európai háborút, szüksége van a katonai és stratégiai kapcsolatok szorosabbra fűzésére Moszkvával. Ráadásul Kína Ukrajna első számú kereskedelmi partnere, s az ázsiai birodalom továbbra is jó biszonyra törekszik Kijevvel. Ám az eddigi kapcsolatok fenntartása nagy valószínűséggel némi nehézséget fog okozni, mivel Peking olyan kormánnyal áll szoros szövetségben, amely éppen bombákat szór ukrán földre. Nem beszélve arról, hogy Nyugat-Európa és az Egyesült Államok gazdasági-kereskedelmi szankciókkal sújthatja Kínát is, ha „agresszorral” kokettáló országnak kiáltja ki.
Peking egyelőre a régi nótát fújja, hogy nem avatkozik bele más országok belügyeibe, s elvárja, hogy mások se avatkozzanak be az övéibe.
Sőt, Liu Hsziao-ming (Liu Xiaoming), néhány éve még befolyásos kínai diplomata Twitter-bejegyzésében rámutatott: hazája sohasem hódított meg más államot vagy keveredett proxy-háborúba, inkább békés megoldásra törekedett. Ezért volt, hogy az ENSZ legutóbbi közgyűlésén Kína tartózkodott az ukrajnai invázió elítélésétől, holott mindenki arra számított, hogy Oroszországgal közösen fogja megvétózni az elítélő határozatot. Ezt a magatartást némelyek fél győzelemnek könyvelték el, ékes bizonyítékaként a be nem avatkozás politikájának. Peking ugyanezen az alapon nem volt hajlandó eleget tenni Washington nyaggatásának sem, hogy beszélje le Moszkvát az invázióról.
Kínának – azaz a Kínai Kommunista Pártnak – mindemellett saját polgáraival is óvatosan kell bánnia, s csak megszűrve adagolja az ukrán konfliktussal kapcsolatos híreket. Ugyanis Kínának is van egy darázsfészke: Tajvan, a szakadár tartomány, amelyet Peking majd egyszer fennhatósága alá vonhat. Igen ám, de a kínai nacionalisták nem rejtik véka alá, hogy le kell rohanni a szigetet – ilyesmivel a kormány is fenyegetőzik gyengébb pillanataiban –, s ha a kabinet (és a párt) hallgat rájuk, ugyanaz a helyzet állhat elő, mint most Ukrajnában. Amellett hogy véres, elhúzódó és költséges háború kerekedne a dologból, Kína nyakába zúdulna a Nyugat, s megkísérelné kemény szankciókba fojtani az ázsiai birodalmat. Peking viszont azon a véleményen van, hogy a szankcionálás nagyon rossz módja a konfliktuskezelésnek.
Borítókép: Hszi Csin-ping kínai elnök a 2022-es pekingi téli olimpia nyitóünnepségén 2022. február 4-én (Fotó: MTI/AP/Pool/AFP/Anthony Wallace)
