Kettős mérce az emlékezetben

A kommunisták ellen szót emelőket a mai spanyol baloldal fasisztaként bélyegzi meg, azt terjesztve, hogy a kultúra természeténél fogva baloldali, a jobboldal pedig kultúraellenes. Fő kihívásunknak tartjuk, hogy felvegyük a harcot e hazug képpel – állítja José Luis Orella és Juan Carlos Nieto. A CEU San Pablo madridi katolikus magánegyetem professzorai a napokban a Nemzeti Emlékezet Bizottságánál és az Alapjogokért Központnál szereztek a kommunista mítoszok lebontásával kapcsolatos tapasztalatokat.

SPAIN-POLITICS-HISTORY-FRANCO Fotó: JAVIER BERNARDO

– Juan Carlos Nieto: A Barcelonába látogató turista is mit akar látni? A Sagrada Familiát, a Szent Család-templomot, a jobboldali, keresztény Antoni Gaudí mesterművét!
– J. L. O.: További példa: nemrég Juan de la Cierva repülőmérnökről és feltalálóról akarták elnevezni a ­murciai repülőteret, de a baloldali madridi kormány ezt nem hagyta jóvá, mivel királypárti volt a polgárháború idején. Eközben utcát neveznek el egy olyan nőről, aki spanyol gyerekeket küldött a Szovjetunióba. Ezzel ugyanis semmi gondjuk nincs, a kommunizmust ma sem tartják negatívumnak, elítélendőnek. Miguel Hernández költővel kapcsolatban is tovább él az a mítosz, hogy Franco idején az írásai ­miatt börtönözték be – végül később betegségben, börtönében halt meg –, holott sokkal inkább azért, mert kommunista népbiztos volt.
– J. C. N.: Az ember érzelmi lény is, ezért fontosak számára a történetek. A politika ezt igyekszik kihasználni olyan módon, hogy maga is hasznot húzzon belőlük. Spanyolországban ma az Unidas Podemos nevű kommunista erő is tagja a kormánynak, amely gyakorlatilag uralja az oktatáspolitikát. A kommunizmust évek óta úgy mutatják be, mintha mindig is demokratikus eszme lett volna. Sőt az első olyan ideológiaként jellemzik, amely a szabadságért harcolt az utóbbi évszázadban. De nemcsak azt terjesztik, hogy a kultúra természeténél fogva baloldali, hanem azt is, hogy a jobboldal kultúraellenes. Ez mind szemenszedett hazugság. 

A CEU San Pablo Egyetem Történelmi Emlékezet és Identitás Tanszékén fő kihívásunknak tartjuk, hogy saját eszközeinkkel felvegyük a harcot ezzel a szemlélettel, és elmondjuk az igazságot. Ezzel kapcsolatban Magyarországon is szereztünk most olyan tapasztalatokat, amelyeket hasznosítani tudunk otthon.

Szerencsére Spanyolországban sem csak a történészek figyelnek erre, hanem a civilek is. Civil szervezetek például bírósági úton is felléptek a közterület-átnevezések ellen, és huszonhét esetben már sikerrel jártak. A bíróság azt állapította meg, hogy akiknek az átnevezésre kijelölt terek a nevét viselték, nem kötődtek a Franco-rendszer politikájához, hanem egyszerűen csak jobboldaliak voltak.
– J. L. O.: A köztársasági oldal a polgárháborúban kíméletlen egyházüldöző politikát folytatott, százszámra gyilkolva az egyházi embereket és a híveket is…
– J. C. N.: …miközben a Podemos kommunista kormánypárt feleleveníti, és ma is használja a régi templomgyújtogatók jelszavát: „Égni fogtok!”, Alberto Garzón kommunista fogyasztóvédelmi miniszter pedig egy hatalmas Lenin-képpel a háta mögött ünnepelte az 1917-es szovjet forradalom centenáriumát. Egy kisebb spanyol kommunista párt esetében még a Sztálin-kultusz is megjelenik: egy ilyen Twitter-üzenetet épp ezekben az órákban tettek fel az internetre. Senki nem emel szót ezekkel szemben, mert nem ismerik fel a kommunista veszélyt, nem is tartják elítélendőnek. Képzeljük csak el ellenben, mi lenne, ha valaki Hitler-portréval pózolna?

– Ellentmondásosnak tartják a Franco-rendszer utáni González-időszak egyes politikusait is?
– J. C. N.: Santiago Carillo például a Spanyol Kommunista Párt vezetőjeként részt vett a spanyol demokratikus átmenetben, ezért pedig úgy tartják számon, mint aki a szabadságért küzdött, holott a polgárháború idején háborús bűncselekményeket követett el, a nevéhez köthető paracuellosi mészárlásban százak haláláért volt felelős. Ezt persze már nem teszik hozzá.

– Európai konzervatív interjúalanyaink visszatérő megjegyzése, hogy a jobboldal a baloldalhoz, a liberálisokhoz képest nem elég jó az ideológiai érdekérvényesítésben. Egyetértenek-e ezzel?
– J. L. O.: Ez még valóban a jobboldal előtt álló feladat.

A baloldal mindig azt a stratégiát követi, hogy főszerepet játszik a kulturális kérdésekben, és ennek révén hódíthatja meg a társadalmat, szerezheti meg a hatalmat.

A jobboldal viszont abba a hibába esett, hogy elhitte: ha jól kormányoz, akkor az elegendő lesz a hatalom megtartásához.

Borítókép: Francisco Franco szobrai miatt is voltak parázs történelmi viták Spanyolországban (Fotó: Europress/AFP)