A brit uralkodók temetési szertartása szinte ugyanazt a mintát követi Viktória királynő 1901-ben bekövetkezett halála óta: a koporsót a londoni parlament legősibb épületében, a Westminster Hallban ravatalozzák fel, onnan a királyi család legnagyobb rezidenciájára, a windsori kastélyba szállítják, az uralkodót a végső búcsúszertartás végén a kastély kápolnájának kriptájában helyezik el. A különbség most annyi lesz, hogy a másfél héttel ezelőtt elhunyt II. Erzsébet egyórás búcsúszertartását a Westminster Hall közvetlen közelében emelkedő Westminster-apátságban tartják meg, mielőtt végső nyughelyére, Windsorba viszik. A parlament épületének óratornyában elhelyezkedő Big Ben harangot most is annyiszor kongatták meg, ahány évet az uralkodó élt: 96-szor.
Minden brit uralkodónak kijár az állami temetés, a trónról 1936-ban lemondó, 1972-ben elhunyt VIII. Eduárd volt az egyetlen kivétel.
Az államilag finanszírozott állami temetésben a kivételes jelentőségű és tekintélyű állami vezetők részesülhetnek, ilyennek tekintették Winston Churchill korábbi brit miniszterelnököt is, akit állami temetésen búcsúztattak 1965-ben.
Ehhez II. Erzsébet adott engedélyt, mondván: az egész nemzetet megilleti a lehetőség, hogy méltó módon emlékezzen meg „az inspiráló vezetőről, aki mindnyájunkat bátorított és támogatott” a második világháború idején. Churchill búcsúszertartását a Szent Pál-székesegyházban tartották, onnan a Temzén a Waterloo vasútállomásig, majd vonattal az Oxfordshire megyei Bladonba szállították, itt helyezték végső nyugalomra. Churchillen kívül három brit miniszterelnök, Arthur Wellesley, Wellington hercege, a waterlooi csata egyik kiemelkedő hadvezére, illetve Henry John Temple és William Gladstone részesült állami temetésben.
Ugyancsak a legmagasabb szintű szertartás járt ki mások mellett Isaac Newtonnak, Nelson admirálisnak és Edith Cavell ápolónőnek, akit az első világháborúban a Belgiumot megszálló német csapatok kivégeztek, mert segített több száz brit, francia és belga katonának megszökni.
A protokollsorrendben az állami temetés után az úgynevezett ceremoniális temetés következik, ilyen szertartással búcsúztatták többek között Diana hercegnét 1997-ben, II. Erzsébet királynő 102 esztendős korában elhunyt édesanyját 2002-ben és a királynő 99 éves korában meghalt férjét, Fülöp herceget tavaly. Az állami és a ceremoniális temetés között nem sok a különbség: az előbbi megszervezéséért az úgynevezett Earl Marshal, egy állami tisztségviselő a felelős, az utóbbiért a királyi udvarhoz tartozó Lord Chamberlain; előbbi esetben az ágyútalpra helyezett koporsót a brit királyi haditengerészet katonái, utóbbinál lovak vontatják.
Margaret Thatcher egykori miniszterelnöktől is a ceremoniális temetési szertartásnak nevezett tiszteletadással vettek búcsút 2013-ban, és Churchill búcsúztatása után először II. Erzsébet is személyesen rótta le kegyeletét. A miniszterelnökként tizenegy évig hivatalban lévő Thatcher személyisége és politikája azonban megosztotta a brit társadalmat, ezért sokan tiltakoztak az ellen, hogy ilyen tiszteletadásban részesüljön.
Borítókép: II. Erzsébet néhai brit uralkodó ágyútalpra helyezett koporsója a Westminster-apátságba, az angol-brit monarchia ősi londoni koronázó templomába érkezik 2022. szeptember 19-én (Fotó: MTI/AP/Pool/Emilio Morenatti)
