A megemlékezés résztvevői a Bethlen Gábor Kollégium udvarán gyülekeztek, ahol Demeter Szabolcs István iskolalelkész mondott áhítatot. Bibliai példával rámutatott: Jeruzsálemet is, akár Nagyenyedet, felégették, népét lemészárolták. Isten azonban azt üzente lakóinak, építsenek házakat és lakjanak bennük, gondozzák a kertet és sokasodjanak.
– Ne adjuk fel a reményt, hanem gyökereket eresztve éljünk ezen a földön, amelyet őseinktől örököltünk, ha idegeneknek is néznek bennünket
– tolmácsolta az ige üzenetét.
Szőcs Gyula Kálmán, a város díszpolgára, a kollégium támogatója felidézte, hogy bár a város lakossága mindig emlékezett a mészárlásra, fáklyás felvonulást öt éve szerveznek.
– Ki kell menni a falak közül, meg kell mutassuk magunkat a városban
– mondta.
Fontos, hogy megismerjék a nagyenyedi magyarságot, közölte, mivel – mint mondta – aki nem ismer, az fél, aki pedig fél, az agresszív is lehet.
A város román polgármestere, Oana Badea beszédében úgy vélte, mindannyian – nemzetiségtől függetlenül – képesek vagyunk megértéssel viszonyulni a történelemhez.