„Ma már elmondható, hogy a T-90M Proryv a világ legjobb harckocsija. Amint megközelíti a célpontot, nem marad esélye senkinek és semminek. Nagyobb távolságra és pontosabban tüzel. Emellett jobb a védelme is” – idézte Vlagyimir Putyin orosz elnök országa tankjáról alkotott összefoglalóját a Military Watch Magazine.
Amint arra a katonai szakportál is emlékeztet, nem az orosz államfő az első vezető politikus, aki a 2020 áprilisában szolgálatba állított T-90M-et dicsérte. Dmitrij Medvegyev, korábbi elnök, az Orosz Biztonsági Tanács jelenlegi elnökhelyettese márciusban úgy fogalmazott:
Véleményem szerint ez a harckocsi jelenleg a legjobb a világon.... Minden bizonnyal jobb, mint a Leopard, Challenger, Abrams; ideértve a taktikai és műszaki adatait is.
Noha az eredeti tervek szerint az orosz hadsereg csak néhány tucat darabot vásárolt volna a harckocsiból, az orosz–ukrán konfliktus átírta az igényeket, és a tervezett beszerzéseket több ezer járműre bővítették.
Becslések szerint évi mintegy 1300 darab T-90M harckocsit képesek gyártani és hadrendbe állítani, ezzel pedig a típus orosz harckocsiállomány gerincét képezheti.
A T-90M figyelemre méltó jellemzői közé tartozik az erős, nagy kiterjedésű alap- és reaktív páncélzat, a modern tűz- és hővezérlés, valamint egy független hőkereső és digitális kijelző – kijavítva a korábbi hiányosságokat. Elődeihez képest a harckocsi tűzerője is jelentősen javult, az új öntöltő ágyú hosszabb lövedékeket is képes kezelni, amelyek sokkal nagyobb átütő képességgel rendelkeznek az ellenséges páncélzaton.
Mindez nem jelenti azt, hogy a tank „elpusztíthatatlan” lenne, az orosz–ukrán háborúban az ukrán erők drónokkal már több ilyen harckocsit is harcképtelenné tettek.
A háromfős személyzet – a nyugatiaknál jellemző négy helyett – belső robbanásoktól való megóvása érdekében a lőszereket és a személyzetet is szétválasztották. Sőt, a T-90M kifejezett előnye, hogy mintegy kétharmada a nyugati harckocsik méretének – ezzel kisebb célpontot jelentve az ellenségnek –, amelyek teljes páncélzattal akár 70-80 tonnát is nyomhatnak.
Emellett az amerikai és német változatokhoz képest alacsonyabb az üzemanyag-fogyasztása és karbantartási igénye. Az orosz változat a polgári járművek számára épített utakat és hidakat is képes használni, amire kevés nyugati harckocsi képes, ám szállítása is sokkal könnyebb mint vetélytársaié.
Amint arra a szakportál is rámutat, noha a T-90M jelentős előnyökkel rendelkezik a nyugati harckocsikkal szemben, a legújabb kínai és dél-koreai járművekkel, mint a Type 99A és a K2 Black Panther harckocsikkal összehasonlítva már kevésbé tűnik kiemelkedőnek.
A dél-koreai K2 harckocsi például nemcsak, hogy több képességgel rendelkezik (egyedi nagy hatótávolságú ejtőernyős lövedékek, fejlett radar technológia), de gyorsan is szállítható – a nyugati társaival ellentétben. Igaz, áruk három-négyszer magasabb, mint az oroszé.
A szakportál mindazonáltal hozzáteszi, hogy a „legjobb” harckocsit az adott küldetés határozza meg, ugyanis egy felkélés elleni küzdelemhez egy modernizált T-55-ös harckocsi is alkalmas lehet, míg a hegyvidéki területen az észak-koreai Pokpung Ho és a kínai Type 15 számítanak optimálisnak.
Abszolút győztes így noha nem hirdethető, a Military Watch Magazine is elismeri, hogy az orosz T-90M mobilitása, szállíthatósága, védelme és könnyű karbantartása erős vetélytárssá teszi a nyugati harckocsikkal szemben.
