A legenda szerint Pamplona első püspöke, Szent Fermín egy római szenátor kereszténységre áttért, jámbor lelkű fia volt, akit 303-ban galliai térítőútján, Amiens-ben fejeztek le. A mártírhalált halt püspök Pamplona védőszentje, Navarra társpatrónusa, a csizmadiák, a borkereskedők és a pékek védőszentje. Ereklyéinek egy része 1196-ban került vissza Franciaországból szülővárosába, ahol ettől fogva október 10-én tartották ünnepét.
Az időpontot az őszi időjárás miatt 1591-ben áttették július elejére, a hagyományos állatvásárok idejére, amikor a jószágaikat a városba hajtó marhakereskedők bikaviadalokat is tartottak. A két esemény összekapcsolásából született az eleinte kétnapos Feria de San Fermín (vagy ahogy a helyiek nevezik: sanfermines) idővel egyre tovább tartott, újabb látványosságokkal, köztük
a 17. századtól a bikafuttatással bővült, és egyre több látogatót vonzott.
Egy regény hozta el a világhírt
A napjainkban már kilencnapos ünnep a múlt században Ernest Hemingway révén vált világhírűvé. A Nobel-díjas amerikai író 1923-ban látta először a bikafuttatást (encierro), amelynek 1926-ban megjelent
Fiesta (A nap is felkel) című regényében állított irodalmi emléket.
Műve felkeltette az érdeklődést a látványosság iránt, amelyre ma már özönlenek az emberek. A kétszázezer lakosú Pamplona utcáit ilyenkor egymilliónál is több turista lepi el, akik esznek, isznak, énekelnek, táncolnak, és gátlásaikat levetkőzve, féktelen mulatozással töltik a világ legőrültebbnek tartott fiesztáját. A több évszázados tradíciójú eseményt a koronavírus-járvány miatt 2020-ban és 2021-ben lemondták, de tavaly ismét megtartották.
A fesztivált délben a városháza erkélyéről kilőtt rakétával (chupinazo) nyitják meg a teret betöltő, tengerként hullámzó, hagyományos baszk viseletbe (fehér ruha, nyakba kötött piros kendő és piros derékszalag) öltözött tömeg előtt. A következő nap reggelétől aztán naponta több ezer helybéli és turista bizonyítja bátorságát a híres-hírhedt bikafuttatásokon.
Az életükért futnak az arénáig
A bikafuttatás menete évtizedek óta szinte változatlan. A kifejezetten bikaviadalokra tenyésztett állatokat a futtatás előtti éjszakán hagyományosan lábon hajtják át (encierrillo) a város közepén lévő karámokba. Reggel nyolc órakor rakéta fellövésével jelzik, hogy a karámból hat békés természetű ökör kíséretében (akik mindennap megteszik az általuk jól ismert utat) kiengedték a hat viadalra szánt, felajzott bikát. A hatmázsás kolosszusok előtt futók csupán egy összetekert újsággal „felfegyverkezve” rohannak végig az óváros kordonokkal védett, szűk utcácskáin.
A bikaviadal-arénáig mindössze 875 métert kell megtenniük, de a három-négy percig tartó futás így is baleset-, sőt életveszélyes.
A szabályok szerint a résztvevőknek tizennyolc évesnél idősebbnek kell lenniük, alkoholt nem fogyaszthatnak, csak a bikával azonos irányba futhatnak, nem ingerelhetik az állatokat, és a futás alatt szelfik készítése is tilos.
