A visegrádi csoport: milyen kilátásai vannak a további együttműködésnek? – tette fel a kérdést a 32. Karpaczi Gazdasági Fórum panelje, melyen Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is részt vett. És mi más lehetett volna a fő témája a lengyel, cseh és szlovák szakértőket felvonultató beszélgetésnek, mint hogy
túlélheti-e a visegrádi együttműködés, hogy Magyarország részben másként ítéli meg az ukrajnai háborút?
Korai temetni
Szijjártó Péter a nyitó felszólalásában még igyekezett a pozitív vonatkozásokat kidomborítani: mint mondta, a visegrádi együttműködés mindig a magyar külpolitika szíve, mindig fókuszban van, hiszen az bebizonyosodott, térségünk csak akkor tud eredményes lenni, ha összefog. Elismerte, hogy négy szuverén ország nem ért mindig egyet, de úgy vélte, a szövetség ereje éppen abban rejlik, hogy tudják azonosítani azokat a területeket, ahol igen. A tárcavezető rámutatott, hogy a négy ország együtt megkerülhetetlen tényező: gazdaságaiknak helye lenne a G20-ak közt, lakosságuk elérné Franciaországét.
Szijjártó Péter úgy ítélte meg, hogy a V4-ek nemcsak hogy túlélnek, de fejlődhetnek is.
Valamivel borúsabban látták a helyzetet a meghívott partnerek. – Tényleg voltak eredmények, de az utóbbi években stratégiai sikerről lehet beszélni? Szerintem aligha. Persze az együttműködés folytatódik, de politikai szinten is? – tette fel a kérdést például Tomas Strazay szlovák külpolitikai szakértő.
A visegrádi négyeket már rengetegszer temették, aztán végül sosem történt meg. Szlovákiában biztosan nem, de úgy gondolom, máshol sem gondolják komolyan, hogy véget érhet ez az együttműködés
– cáfolt rá saját honfitársára, Michal Vasecka. Hozzátette ugyanakkor, hogy ahogyan 1956-ban a magyarok is egész Európát védték, úgy az ukránokkal most ugyanez a helyzet, és ezt sokan – köztük Szlovákiában – nem veszik elég komolyan.
Ezután Szijjártó Péter szintén csattanós választ adott arra a felvetésre, hogy nincsenek stratégiai sikerek. Azonnal felsorolt öt területet a közelmúltból, ahol jelentős eredményeket értek el a visegrádi négyek:
- Szlovákia légterének közös védelme,
- Magyarország déli határának közös őrzése a migrációval szemben,
- a koronavírus-járvány alatt történő együttműködés,
- az Európai Unió bővítésének kérdése, amely szerinte napirenden sem lenne, ha a V4-ek nem erőltetnék,
- a nukleáris energia szerepe.
Nincs oroszbarátság
Ami azokat a vádakat illeti, hogy a magyar kormány oroszbarát lenne, emlékeztetett rá, hogy ha valakiket, hát a részt vevő országok képviselőit nem kell leckéztetni arról, hogy mit jelent a szovjet elnyomás, mert mi kiharcoltuk magunknak a szabadságot. A történelem legnagyobb álhírének nevezte, mikor a Szabad Európa Rádió azt terjesztette, hogy az amerikaiak segíteni fognak.
A külgazdasági és külügyminiszter igyekezett tiszta vizet önteni a pohárba azzal kapcsolatban is, hogy hazánk miért nem válik le egyik napról a másikra az orosz energiahordozókról.
Próbálták már hátizsákban szállítani a gázt? Mert amíg ez nem megy, addig az orosz gázra szorulunk
– szegezte a panel résztvevőinek. Felhívta a figyelmet arra is, hogy mikor segítséget kértünk, hogy csökkentsük az oroszoktól való függőséget, akkor senki nem sietett a segítségünkre. Sőt Brüsszel azzal rázta le magáról a felelősséget, hogy nem hajlandó befektetni a kapacitás bővítésbe, mert hamarosan úgyis fölöslegessé válnak az energiahordozók. – És addig, mi lesz holnap? – tette fel a kérdést. A miniszter arról számolt be, hogy a kormány dolgozik az újabb földgázforrások bevonásán, azonban a délkelet-európai energetikai infrastruktúra kapacitása nem elégséges, és az EU nem akarja a fejlesztést finanszírozni. – Hasonlóképpen, a kőolajfogyasztás 85 százalékát is orosz energiahordozók biztosítják, és az egyetlen alternatív útvonalon, az Adria vezetéken a horvát hatóságok az átlag ötszörösére emelték a tranzitdíjat, és senki nem tiltakozik ez ellen Európában – jelentette ki.
– Ki magyarázza meg a magyaroknak, hogy nincs fűtés? – szegezte a kérdést a hallgatóságnak.
Mennyi uránt vettek az amerikaiak az oroszoktól? Az idei év első felében kétszer annyit, mint tavaly egész évben!
– hozott egy másik párhuzamot azoknak, akik Magyarországot vádolják oroszbarátsággal.
Magyar vér folyik
A tárcavezető arra is emlékeztette a jelenlévőket, hogy közülük egyedül ő képvisel olyan nemzetet, amelynek tagjai vérüket adják a háborúban. Rámutatott, hogy ettől függetlenül ő megérti és tiszteletben tartja, hogy másoknak más erről a kérdésről az álláspontja. Hozzátette azt is, hogy arról kevesebb szó esik, hogy Magyarország több mint egymillió ukrán menekültet fogadott be, illetve több ezer urkán gyermek jár az iskolákba és óvodákba.
Célba ért az üzenet, jobban megértették a magyar álláspontot? A panelbeszélgetésből ez már kevéssé derült ki. Maciej Szymanowski, a Wacław Felczak Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet igazgatója úgy vélte, a V4-ekben tényleg az a jó, hogy nem akarjuk leckéztetni egymást.
A legnagyobb vita, ami a lengyelek és magyarok között van, hogy a lengyelek optimistábbak, még ha nem is feltétlenül van rá okuk. Hogy a Nyugat ezúttal másképpen fog viselkedni, és Oroszország elveszíti a háborút
– vélekedett.
Borítókép: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a 32. Karpaczi Gazdasági Fórum panelbeszélgetésén (Fotó:László Dávid)
