Az ukrán katonai szakértő elárulta, hogyan győzhetik le az oroszokat

Siker vagy kudarc? – hogyan tekintenek az ukránok a nagy várakozásokkal kísért ellentámadásra? Lapunk Olekszandr Musijenkót, a Katonai és Jogi Tanulmányok Központja kijevi intézet vezetőjét kérte arra, hogy értékelje az elmúlt évet, és tekintsen előre jövőre. A katonai szakértő szerint 2024 döntő év lehet, de nagy stratégiai offenzívákra már nem számít.

Zaporizzsja, 2023. december 19. Ukrán katonák harcolnak a frontvonalnál, a dél-ukrajnai Zaporizzsja megyében 2023. december 18-án, az Ukrajna elleni orosz háború huszadik hónapjában. MTI/EPA/Jakiv Liasenko Fotó: Jakiv Liasenko

– Hogyan értékeli az ukrán ellentámadást?

– Az ukrán ellentámadásnak három célja volt. Az első természetesen a megszállt területek felszabadítása, különösen a déli részen. A második bármilyen orosz támadó hadművelet megállítása, hiszen ha mi nem lendültünk volna támadásba, erre alighanem sor került volna. Végül legyengíteni és kimeríteni az orosz erőket. Ha az első célt tekintjük, akkor nem értük el az elvárt sikereket. Ha viszont a másodikat és harmadikat is számba vesszük, akkor már beszámolhatunk részeredményekről. 

Sikerült annyira meggyengítenünk az oroszokat, hogy ne tudjanak komoly offenzívát indítani keleten. 

– Ennél azért jóval komolyabb elvárásokat fogalmaztak meg. Túlzó volt a felhajtás, érvényesült a realitás?

– Egy háborúban az elvárások mindig magasabbak, mint amilyen a valódi helyzet a harcmezőn. Még a parancsnokok legjobb terveit is könnyen felülírhatja a csatatér realitása. Kétségtelen, hogy szerettük volna felszabadítani a megszállt területeket. Hogy a történtek után legközelebb óvatosabban fogalmazzuk-e meg az elvárásokat? Nehéz megmondani, mert a média, a közbeszéd folyton erről szól. A Die Welt nemrégiben terjedelmes cikkben foglalkozott azzal, hogy már készül a 2024-es újabb ukrán ellentámadás. Nem tudom, tényleg így lesz-e, mindenesetre erről vitáznak. Nincs ebben egyébként semmi meglepő, ilyen az emberi természet.

Fotó: Olekszandr Musijenko

– A Washinton Post szerint az amerikaiak másképpen képzelték el az ellentámadást, délen egyetlen pontra koncentrálták volna az erőket. Igazuk lehetett?

– Az ukránok és nyugati szövetségeseik bizonyára közösen gondolkodtak arról, hogyan történjen az ellentámadás. Keleten jelentős orosz erők állomásoznak, így onnan mi sem vonhattunk el nagyobb számban csapatokat. Hiszen azzal azt kockáztattuk volna, hogy mindent elveszítünk, amit tavaly ősszel visszafoglaltunk. Ettől függetlenül az ellentámadásra felkészített tartalékok jelentős részét nem a keleti részre vontuk össze, fő erőink délen állomásoztak. Igyekeztünk minél hosszabb szakaszon fenyegetni, elnyújtani a frontvonalat. Persze lehet azt mondani, hogy egyetlen pontra kellett volna lecsapni. 

De nézze csak, mi történik az oroszokkal Avdivjkánál, ahol koncentráltan, nagy erővel támadnak! Óriási veszteségeik vannak. Nem mindig ez a stratégia a legcélravezetőbb.

– A régóta várt nyugati fegyverek sem tettek csodát?

– Még mindig sok fegyvert várunk nyugati partnereinktől. Ilyenek például a harci repülők, az F–16-osok. Vagy a nagy hatótávolságú rakétarendszerek, az ATACMS, a Taurus, a Storm Shadow. Továbbá nagy szükség van tüzérségi lövedékere és drónokra is. Ezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az oroszok hátországában, különösen a Krímben támadjuk pélául a fegyverraktárakat, logisztikai vonalakat. De számítunk még más harcjárművekre, tankokra is. Ami azt illeti, a fegyverek jelentős részét még be sem vetettük az ellentámadásban.

– Lát még reális esélyt a megszállt területek visszafoglalására?

– Mindenképpen ez lesz a legfőbb stratégiai célunk. És ezt akarják az ukránok is: a közvélemény-kutatások szerint majd 80 százalékuk támogatja az összes ukrán terület visszaszerzését. Viszont az csak a csatatéren fog kiderülni, hogy erre ténylegesen mennyi esély van. Én úgy kalkulálok, hogy bizonyos részeket vissza tudunk foglalni, de hogy pontosan mennyit, az csak jövőre derül ki, és nagyban függ a nyugati támogatás mértékétől.

– Tavaly mindenki „tél tábornok” és az ukrán kritikus infrastruktúra elleni támadások miatt aggódott. Mit vár ezen a télen?

Aligha fog megismétlődni a rakétaeső, ami tavaly láttunk.

Már csak azért sem, mert tavaly már októberben elkezdték. Idén is lövik a kritikus infrastruktúrát, de már nem olyan hatékony fegyverekkel, mint korábban. Ennek egyik oka az lehet, hogy kezdenek kifogyni az ilyen fejlett rakétákból. A másik, hogy az ukrán légvédelem is sokat erősödött, új rendszereket kaptunk az amerikaiaktól, a németektől, a franciáktól, bár ez még mindig kevés ahhoz, hogy teljes biztonságban tudjuk az ukrán légteret.

– És mire számít jövőre?

– Az orosz stratégia az lesz, hogy próbálják megőrizni a már megszállt területeket, miközben különböző irányokból támadnak, de csak taktikai szinten. Az ukrán lépéseket figyelik, és várnak a megfelelő alkalomra, hogy újabb kisebb területeket foglaljanak el. 

Ukrán részről a stratégiánk meggyengíteni és kimeríteni az orosz erőket. 

Talán újabb ellentámadást indítunk, de valószínűleg szintén csak taktikai szinten. 2024 nagyon fontos év lesz, talán a legfontosabb. Talán közelebb kerülünk a háború lezárásához, de sok függ a katonai, a geopolitikai helyzettől, az amerikai választásoktól, Kína pozíciójától. 

– Kizárja a béke vagy tűzszünet lehetőségét?

– Annak nem látom esélyét. Az oroszok minden bizonnyal meg fogják várni az amerikai elnökválasztás eredményét, és az európai helyzet alakulását. Azzal számolnak, hogy a nyugati támogatás idővel kimerül, és ez kompromisszumra kényszeríti az ukránokat. 

Viszont, ahogy már említettem, jelentősebb orosz offenzíva megindulását sem tartom valószínűnek, ahhoz túlságosan meggyengültek.

– Folyamatosan az oroszok kimerítéséről beszél. Viszont ha ez az erőforrások háborúja, akkor nyugati segítséggel Ukrajna pénzben és fegyverben talán felveheti a versenyt Oroszországgal, de emberrel aligha.

– Igen, ez kétségtelenül az erőforrások háborúja is. A kérdés az, hogy kinek van több tartaléka, logisztikája? Az oroszok pszichológiai hadviselést folytatnak a nyugatiak ellen. Megpróbálják elhitetni, hogy ebben a versenyben csak ők nyerhetnek. Viszont ez tévedés! A nyugati országok még csak most kezdték felpörgetni hadiparukat, és képességeik együttesen sokkal jelentősebbek. Ráadásul ez nekik is érdekük, hiszen ezzel több pénz landol a védelmi iparnál. Erősen kétlem, hogy Oroszországnak külső támogatás nélkül lenne bármi esélye ebben az erőforrás háborúban. Árulja el, ha olyan jó a helyzetük, akkor miért szorulnak Észak-Korea és Irán segítségére?!

– Igen, pénzt és fegyvert kaphatnak a Nyugattól, csak egyet nem: ukránokat. A mozgósítás sem jelenthet problémát hosszú távon?

– Éppen ezért nem megyünk bele abba a „játékba”, hogy ki tud több embert mozgósítani. 

Tisztában vagyunk vele, hogy Oroszország lakossága jóval nagyobb, ebben előnyben vannak. Ezért akarunk minél hatékonyabbak lenni. Minőségben és nem mennyiségben győzni.

– Oroszországban is választásokat fognak tartani. Elképzelhető, hogy az újabb felhatalmazást Vlagyimir Putyin arra használja fel, hogy kiszélesítse a háborút, például újabb mozgósítást rendeljen el?

– Nem számítok arra, hogy újabb mozgósítást rendel el. Inkább folytatja a hazudozást, hogy minden a legnagyobb rendben megy. A színfalak mögött egyébként már most is mozgósítanak, csak nem verik nagydobra. Tudják, hogy az emberek nem örülnének neki. Emlékezzen csak 2022 szeptemberére, a legutóbbi mobilizációra! Ezrével menekültek az emberek Oroszországból.

Borítókép: Ukrán katonák harcolnak a frontvonalnál, a dél-ukrajnai Zaporizzsja megyében 2023. december 18-án, az Ukrajna elleni orosz háború huszadik hónapjában (Fotó: MTI/EPA/Jakiv Liasenko)