Azért többről van szó vágyvezérelt gondolkodásnál. Hogy Oroszországnak pontosan milyen arzenálja van, azt nem lehet tudni, az adat szigorúan titkos. Nemzetközi biztonságpolitikai szervezeteknek és persze a hírszerzéseknek is legfeljebb becsléseik vannak. Ezek alapján a háború előtt a kis és közepes hatótávolságú rakéták számát hétezer darabra tették, aminek viszont csak egy része volt precíziós. Az viszont igazolható, hogy a háború kezdete óta már nagyjából ötezer rakétát lőttek ki Ukrajnára. Ebből pedig levonhatók bizonyos következtetések.
Szakértők szerint az oroszok tavasszal már egyre többször használtak „buta bombákat”, tehát olyan robbanószerkezeteket, amelyek nem tartalmaznak irányítórendszert, csupán szabadon esnek. Rámutattak arra is, hogy még jócskán a Szovjetunió idején kifejlesztett, több mint fél évszázados típusokat is bevetettek.
Ez azonban önmagában még semmit nem bizonyít. Nagyon is elképzelhető, hogy költséghatékonyság miatt nyúltak ezekhez a fegyverekhez: miért bízzák méregdrága precíziós rakétára azt a munkát, amelyet egy hatvanas években kifejlesztett darab is el tud végezni?
Hasonló a helyzet azzal is, hogy kiderült, Sz–300-as föld-levegő – tehát légvédelmi célra tervezett – rakétákkal támadnak szárazföldi célpontokat. Még ha a megoldás nem is optimális, például a pontosságot illetően, de sokkal olcsóbb, jóval nagyobb készletek állnak belőle rendelkezésre, és nem utolsósorban könnyebben pótolható.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!