– Spanyolországban járt, ahol egy határvizit végett első kézből szembesülhetett az illegális migráció hatásaival. Még a nagy 2015-ös migrációs hullám előtt nevezték ki nagykövetnek Spanyolországba. Mit tapasztalt, hogyan változott az ország azóta?
– Szembeötlő a változás, mert amitől mi Közép-Európában tartunk, az már tulajdonképpen bekövetkezett Dél-Spanyolországban. Az Ibériai-félszigeten hagyományosan a teraszokon élik az emberek az életüket.
Mostanra Algecirasban bizonyos utcákban a bárokban azonban csak fiatal, főként arab férfiak ülnek, hölgyeket egyáltalán nem látunk. Sokat romlott a közbiztonság.
A spanyol nemzetre jellemző, különösen délen, hogy a boltok tulajdonosai kora délután hosszú ebédszünetet tartanak, és délután nyitnak újra ki, egészen késő estig. Mostanra a terek egy részén bezárkóznak estére, mert sajnos nem biztonságos nyitva tartani az üzleteket. A feliratok alapján nem is lehet tudni, melyik országban is vagyunk éppen. Jellemzően minden spanyolul és arabul is fel vannak tüntetve, de már vannak negyedek, ahol a spanyol jórészt eltűnt. Ami a határ menti tapasztalatokat illeti, ezen a déli területen nagyon jelentős a beáramlás. Nem véletlenül épült meg Európa egyik legkomolyabb kerítése Ceuta és Melilla, Spanyolország afrikai kontinensen található városai körül.
A spanyol enklávékat háromszoros, borotvapengés falrendszer választja el Marokkótól. Persze a fal önmagában nem ér semmit, a szocialista kormány a 2000-es években sok embert engedett be és adott nekik állampolgárságot.
Érdemes rögzíteni, a Fidesz–KDNP minden nyomás ellenére pont ezért tart ki ilyen határozottan a 2015-ös migránsválság óta álláspontunk mellett minden lehetséges fórumon: nemet mondunk az illegális migrációra, meg akarjuk tartani hazánknak a jogot, hogy eldönthessük, hogy a magyar emberek kivel akarnak együtt élni, emellett pedig meg kell védenünk külső határainkat és európai civilizációnkat. A ma Spanyolországban és sok egyéb nyugat-európai országban kialakult helyzet abból fakad, hogy ők erről nem hozzánk hasonlóan gondolkodnak.
– És hogyan zajlik a jelenlegi beáramlás folyamata?
– A marokkói határőr, ha éppen olyan kedve van, akkor becsukja a szemét: ilyenkor az jön át csónakkal, aki szeretne. Ezeket az embereket utána az NGO hajók összeszedik és átadják a parti őrségnek, akik a kikötőkbe szállítva ujjlenyomatot vesznek tőlük – hisz nagy részük azt állítja természetesen, hogy nincsenek meg a dokumentumai. Ez a folyamat olyan gyors, hogy a helyiek elmondása szerint hat óra elteltével már bottal üthetik a nyomukat, felszívódnak a kontinens belsejében. Aki nem megy Németországig, hanem mondjuk marad Spanyolországban, annak a családja utána küldi a papírjait. Így bejelentkezik a spanyol társadalombiztosítási rendszerbe. Innentől kezdve már rögtön mindenféle juttatásokban részesülhet.
A csalásra nem derül fény: a két nyilvántartás sehol nem találkozik.
– A Vox spanyol konzervatív párt több tagja is rendszeresen nyilatkozik elismerően a magyar kormány politikájáról. Érezte ennek az elismerésnek nyomait?
– Engem is azért hívtak meg az algecirasi rendezvényükre, hogy mutassam be nekik a magyar példát. Számukra Magyarország, a magyar kormány eljárása a bizonyíték arra, hogy igenis meg lehet állítani az illegális bevándorlást. Mi megmutattuk, hogy lehet ezt megtenni a szárazföldön. Matteo Salvini belügyminiszter korában pedig Olaszországban azt bizonyította be, hogy a tengeren keresztül érkező bevándorlást is meg lehet fékezni.
A migrációt meg lehet állítani, ez csupán politikai szándék kérdése.
A magyar számok is nagyon komolyan igazolják ezt. 2015-ben, a legszörnyűbb bevándorlási hullám idején volt olyan nap, hogy tízezer ember próbált átszökni a magyar határon. A nyomás azóta is fennáll. 2022-ben 250 ezer, tavaly pedig 200 ezer illegális belépést hiúsítottak meg a határvadászaink és a határőreink. Idén már százezernél tart a megállított illegális belépési kísérletek száma. Mint mondtam, ehhez politikai akarat és egységes, határozott fellépés kell. Az idő szorít, de Brüsszelnek közel tíz év sem volt elég, hogy megoldást találjon a problémára. Miközben az Európára nehezedő migrációs nyomás nem gyengül, a helyzet egyre nehezebb. A hétvégén ezt láttam Spanyolországban is: a Kanári-sziget teherbíró képessége is a végét járja. Ide főleg Mauritánia, Szenegál partjairól érkeznek illegális migránsokkal tömött csónakok, a spanyol hatóságok a szocialista kormány döntése alapján a spanyol partokon keresztül engednek az országba, mert a szigeteken már nem képesek őket elhelyezni, hiába adnak át nekik teljes szállodákat.
– És mi a motiváció a migráció ilyen fokú támogatása mellett?
– Ami a konzervatívoknak nagyon fáj, hogy a szélsőbaloldali Sánchez-kormány mintegy félmillió bevándorlónak adott a közelmúltban is állampolgárságot. Ez már a választásokon is tényezőként értelmezhető.
Természetesen az ő esetükben nem kérdéses, hogy aki a szocialista kormánytól kapta az állampolgárságát, az kire fog szavazni.
Ceutában ezt már egyszer eljátszották: egy nyolcvanezres város esetében ha pár ezer migráns szavazati jogot kap, az képes akár meg is változtatni az eredményt. Minden mögött politikai szándék van: a szocialista kormányok ezzel is arra törekszenek, hogy megszilárdítsák a hatalmukat. Nekik nem számít, hogy az érintett térségek, régiók elvesztik a saját identitásukat. Ezzel szemben a jobboldali, konzervatív spanyol politikai erők hatékony, biztonságos megoldást szeretnének találni a szocialista kormány elhibázott, az illegális migránsokat tömegesen beengedő politikájára. Engem is ezért hívtak meg rendezvényükre, mert követendő példát látnak abban, ami Magyarországon történik: vigyázunk az identitásunkra és nem engedjük be az illegális bevándorlókat.
– Ha már a Sánchez-kormánynál tartunk, Spanyolországban valóban komoly gondok vannak azzal az úgynevezett „jogállamisággal”. Ezek miért szorulnak háttérbe Brüsszelben?
– A brüsszeli kettős mérce alkalmazása az egyik legnehezebb, súlyos következményekkel járó politikai probléma. Ennek hazánk, és Lengyelország még a jobboldali-konzervatív kormány által vezetve is elszenvedője volt. Felháborító, hogy a meg nem választott brüsszeli bürokraták azért büntetnek minket, mert határozottan kiállunk nemzeti álláspontunk mellett, és nemet mondunk a háborúra, az illegális migrációra és az erőszakos genderideológiára. Maga Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke ismerte el az utolsó Magyarországgal kapcsolatos vitán az Európai Parlament előtt, hogy ezen magyar álláspont miatt tartják vissza a hazánknak jog szerint járó forrásokat. A szocialista spanyol kormány esetén ez fel sem merült, pedig ott valóban veszélyben vannak az EU pénzügyi érdekei. Egyrészt azok, akik annak idején a katalán terület kiválása érdekében szerveztek népszavazást, ami a spanyol alkotmányba ütköző cselekedet, most amnesztiában részesültek. A szocialista kormány a katalán függetlenségpártiakkal kötött szövetség révén tud ugyanis a hatalomban maradni. Tehát akik börtönben voltak, azokat most kiengedték. Ezen felül az igazságszolgáltatást is alá akarják rendelni a politikának: ott tartunk, hogy a szocialistáknak nem tetsző ítéleteket hozó bírákat felelősségre akarják vonni, tisztogatást emlegetnek. Elképesztően veszélyes dolgok történnek, ezek egy jogállamban nem fordulhatnának elő. Ráadásul rengeteg korrupciógyanús ügy merült fel Spanyolországban az uniós források körül.
A különbség csak az, hogy a spanyol ellenzék – a konzervatívok és a néppárti erők – nem küzdenek azért, hogy megvonják a hazájuktól a forrásokat. Ezzel ellentétben a magyar dollárbaloldal rendszeresen nemhogy lelkesen támogatta az ilyen jellegű javaslatokat, hanem egyenesen kezdeményezte Brüsszelben, hogy hazánk ne juthasson hozzá a helyreállítási pénzekhez.
– Ha elszakadunk Spanyolországtól, Önnel most, mint a Fidesz–KDNP választási listájának előkelő helyén szereplő jelölttel beszélgetek. Személyesen mit gondol, mi a választások tétje?
– A választás tétje nagyon egyszerűen leírható, ugyanakkor mindent befolyásoló kérdés: háború vagy béke. Bevándorlópárti Európa vagy egy önmagához hű Európa. A gendert általános filozófiává tevő Európa vagy a saját értékeihez hű Európa. Személyesen én a háborút érzem a legsúlyosabbnak. Lehet, hogy egy franciának vagy egy spanyolnak – ezt személyesen is tapasztaltam egyébként Spanyolországban – ez egy nagyon távoli dolog, de nekünk a szomszédunkban zajlik az orosz–ukrán háború.
Ott magyar emberek is halnak meg. Minden harmadik percben életét veszti valaki ebben a háborúban. Európa minden energiáját arra kellene, hogy mozgósítsa, hogy ennek a vérontásnak vége legyen, és a feleket tárgyalóasztalhoz kényszerítsük. Az a baj, hogy erre egyelőre én nem látok semmiféle politikai szándékot.
Ez a legnagyobb tétje és ezért van az eddigi legnagyobb jelentősége a júniusi EP-választásoknak: meg tudnak-e erősödni, velünk együtt többségbe tudnak-e kerülni azok a konzervatív erők, akik a háború helyett a békét akarják elérni. Meg kell értenünk a béke, polgáraink és családunk biztonsága és Európa jövője függ attól, hogy minél több jobboldali, konzervatív képviselőt küldjünk az Európai Parlamentbe. Ha ez sikerül, úgy mielőbb vissza lehetne állítani a békét Európában. Mi, magyarok, a követendő példát már megmutattuk a migráció terén is és az ukrajnai menekültek is számíthatnak ránk, beszéljünk akár a Hungary Helps programunkról, amely segítséget visz a különböző válságterületekre és fejlődő országokba, eredményei bizonyítják, hogy a segítséget kell a szükséget látókhoz vinni és nem a problémát importálni. Vagy említsük akár azt, hogy Magyarország történelmének legnagyobb humanitárius akciójában nyújt segítséget az Ukrajnából menekülőknek.
Borítókép: Illegális bevándorlók a Marokkó területébe ékelődő észak-afrikai spanyol enklávé, Ceuta határkerítésénél 2021. május 18-án (Fotó: MTI/EPA-EFE/Brais Lorenzo)
