A ma hetvenéves Bruce Willis kalandos életutat járt be – írja a Bors. Németországban, Idar-Oberstein városában született 1955. március 19-én, édesapja amerikai katona, édesanyja német banktisztviselő volt. Kétéves volt, amikor családjával New Jersey-be költöztek, ahol édesapja hegesztőként, majd gyári munkásként helyezkedett el.
Gyerekként Willis dadogott, ami rányomta a bélyegét a mindennapjaira, azonban az iskolai színjátszókör tagjaként rájött, hogy a színpad egészen különleges hatással van rá: ott nem küzdött a beszédhibával. A dadogást logopédus segítségével végleg leküzdötte, azonban felnőttként mégsem a színészi pályát választotta. Többféle munkát végzett, volt biztonsági őr, zenélt éttermekben harmonikásként, de dolgozott magánnyomozóként is.
Amikor aztán mégis a színészet felé fordult, hamar kiderült, hogy az akciófilm az ő terepe. Bár a közönség imádta, a szakma nem halmozta el díjakkal. Oscart például sosem nyert, azonban az 1987-es A simlis és a szende című tévésorozatért megkapta az Emmy- és a Golden Globe-díjat is. Sikerei mellett a legrosszabb alakításért járó Arany Málna-díjat többször is megkapta, például a Kozmikus bűn, illetve az Armageddon című filmekért.
Ha manapság egy filmszerető ember Bruce Willis nevét hallja, minden bizonnyal a Die Hard-filmek és John McClane karaktere ugrik be neki először. Annak ellenére aratott óriási sikert a szerepben, hogy az első rész rendezője eredetileg egyáltalán nem rá gondolt, szóba került Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, Burt Reynolds, de még Harrison Ford is. Az anekdota szerint az első rész forgatásán tizenhét fehér atlétát használt el Willis, természetesen mindegyiket az adott jelenetnek megfelelően „preparálták” kosszal, illetve szakadásokkal.
Szintén emlékezetes szerepe volt a Ponyvaregény című alkotásban, de a Hatodik érzék, Az ötödik elem vagy a Sin City című filmekből is emlékezhetünk rá. A Jóbarátok című televíziós sorozatba egy elvesztett fogadás miatt került be három rész erejéig, gázsi nélkül.
