Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke néhány éve kijelentette, hogy az EU aktívabb szerepet kíván vállalni az Indo-csendes-óceáni térségben. Most azonban, ahogy Európa példátlan mértékű újrafegyverkezésbe kezd, ez az elkötelezettség megkérdőjeleződik, írja a Deutsche Welle.
A „ReArm Europe” nevű programmal az EU mintegy 800 milliárd eurót kíván mozgósítani a következő négy évben saját védelmi kapacitásainak növelésére. Ez különösen fontos annak fényében, hogy Donald Trump amerikai elnök újra megkérdőjelezte az Egyesült Államok európai biztonsági garanciáit, ami arra kényszerítheti az európai államokat, hogy nagyobb szerepet vállaljanak Ukrajna támogatásában és saját védelmük megerősítésében.
Az Indo-csendes-óceáni stratégia jövője
Az EU és több nagyobb európai ország 2021 óta különböző Indo-csendes-óceáni stratégiákat dolgozott ki, amelyek célja a nemzetközi szabályokon alapuló rend fenntartása a térségben. Németország és több más európai állam védelmi megállapodásokat kötött Vietnámmal, míg Franciaország és az Egyesült Királyság védelmi együttműködést alakított ki a Fülöp-szigetekkel. Emellett az európai hadihajók rendszeresen részt vettek az ázsiai vizeken végrehajtott szabad hajózás biztosítását célzó hadgyakorlatokon.
A szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy az Egyesült Államok Ukrajnának nyújtott támogatásának visszafogása, valamint az európai védelmi kiadások növekedése miatt az EU kevésbé lesz képes fenntartani ezt a szerepvállalást Ázsiában.
„Európa az első” megközelítés
Bár Európa védelmi prioritásai átalakulóban vannak, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy teljesen elhanyagolják ázsiai partnereiket. Ian Storey, az ISEAS-Yusof Ishak Intézet vezető kutatója szerint az európai katonai jelenlét eddig is inkább szimbolikus volt, és néhány hadihajó küldése évente vagy egy repülőgép-hordozó harccsoport kiküldése kétévente még fenntartható lehet.
Ezen kívül az európai újrafegyverkezés előnnyel is járhat az ázsiai országok számára. Az EU nagyobb védelmi kapacitása növelheti az ázsiai katonai importot, például fejlett mikrocsipek Tajvanról, valamint nikkel és réz a Fülöp-szigetekről.
Ha Európa jelentősen növeli fegyvergyártását, akkor az Indo-csendes-óceáni térség országai is alternatív fegyverbeszállítókhoz juthatnak, csökkentve ezzel függőségüket az amerikai, kínai és orosz fegyverektől.
Költségvetési kihívások
Bár Európa védelmi kiadásainak növekedése nem valószínű, hogy károsítja a térséggel folytatott kereskedelmet, a fejlesztési segélyek csökkentése terén azonban már érezhető lehet. Az Egyesült Királyság nemrég bejelentette, hogy 2027-re 0,5 százalékról 0,3 százalékra csökkenti a bruttó nemzeti jövedelméből származó külföldi segélyeket. Franciaország 35 százalékkal csökkentette a nemzetközi fejlesztési támogatásait, és Hollandia is hasonló lépéseket tervez.
Szakértők szerint ezek a csökkentések nem lesznek azonnal érezhetők, de hosszú távon fenntarthatatlanná tehetik az ázsiai fejlesztési projekteket. Ugyanakkor néhány európai ország már vállalta, hogy részben pótolja az amerikai segélycsökkentéseket. Például Németország átvette az Egyesült Államok szerepét Indonézia Just Energy Transition Partnership programjának vezetésében.
Európa újrafegyverkezése egyértelmű prioritássá vált, és ez úgy tűnik, elkerülhetetlenül befolyásolja a globális biztonsági stratégiákat. Az ázsiai térségben Európa katonai jelenléte várhatóan csökken, de a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok továbbra is erősek maradhatnak.
