Gubík László: A korszakváltás elkezdődött

Fél éve választották meg a Magyar Szövetség elnökének Gubík Lászlót, aki a párt korszakváltását hirdette meg: szerkezeti, szellemi és politikai értelemben is új alapokra helyezné a felvidéki magyar képviseletet. Az elmúlt években a Magyar Szövetség vagy tágabb értelemben a magyar politikai jelenlét látványosan alulteljesített – 2023-ban ismét nem sikerült bejutni a parlamentbe, a választók jelentős része pedig vagy otthon maradt, vagy szlovák pártokra szavazott. Gubík László most azt mondja: nincs olyan forgatókönyv, hogy 2027-ben ne legyen ismét magyar képviselet a pozsonyi parlamentben.

Gubík László Forrás: Magyar Szövetség

Gubík László szerint elindult a politikai, szerkezeti és mentális megújulás, amely visszaadhatja a közösség önbecsülését és erejét.
Fotó: Magyar Szövetség

– Mik a Magyar Szövetség legfontosabb politikai célkitűzései 2025-ben?

– A legfontosabb cél, hogy minden, amiről az előbb beszéltem, álljon rendszerbe. Erősödjünk meg szervezetileg, szellemileg és közösségileg is – és ennek legyen mérhető hatása a pártpreferenciákban is. Ha politikai célt keresünk, akkor ez az: izmosodni, erősödni. Ha lelki-szellemi célt, akkor a stratégiai nyugalom megteremtése. Olyan közeget akarunk teremteni a Felvidéken, ahol nincs apátia, nincs letargia, de a széthúzásnak is véget vetünk.

Zárjuk le végre azt a korszakot, amikor a Felvidéken magyar a magyarnak farkasa volt. Legyen helyette egy pozitív légkör, egy jövőképbe vetett hit, ami képes optimizmust adni a közösségünknek. Ez a 2025-ös feladat. 

Emellett el kell kezdeni a felkészülést a jövő évi önkormányzati és megyei választásokra, majd a parlamentire – akár 2027-ben, akár előbb, hiszen Pozsonyban most is elhúzódó kormányválság zajlik. A puskaport szárazon kell tartani.

– Többször kijelentette, hogy nincs olyan forgatókönyv, hogy a Magyar Szövetség 2027-ben ne jusson be a parlamentbe. Milyen konkrét lépésekkel készülnek erre az áttörésre, és mit tekintene személyes kudarcnak, ha mégsem sikerülne? 

– Ha nem sikerül biztosítani a magyar képviseletet, azt személyes kudarcként élném meg. De ahogy már mondtam, az én koordináta-rendszeremben nincs olyan forgatókönyv, hogy ez ne történjen meg. A reformokkal, a kedvező hangulat megteremtésével és azzal a tudatosítással, hogy a helyi embereknek, nemcsak a magyaroknak, hanem a mellettünk élő nemzetiségeknek sincs más alternatívájuk, mint a Magyar Szövetség. Ha ezt az üzenetet sikerül eljuttatnunk, a parlamenti választáson is sikerrel járhatunk. Ha nem, akkor lehetnek problémák, de én erre tettem fel a politikai tervet, úgyhogy 2027-re biztosan sikerülni fog. Vagy önerőből, vagy legalább a szavazatoknak megfelelő képviselettel Pozsonyban, mert még vannak egyéb lehetőségek is.

– A Magyar Szövetségnek sikerült különböző értékrendű politikusokat egy zászló alá hoznia. Van olyan határvonal, ami mentén már nem lehet kompromisszumot kötni? És ma hol érzékeli leginkább a belső megosztottságot a közösségben?

– Belső megosztottságot most nem igazán érzek. Ha valamiben sikerült előrelépni, akkor épp ebben. Az apátia viszont még jelen van – ezen még dolgozni kell. Nem kell hogy eufória legyen, de egy egészséges bizalom a jövő iránt elengedhetetlen. A korszakváltásnak szerintem egy politikai nemzedékváltásban is meg kell mutatkoznia.
Ez nem jelenti azt, hogy csak a fiataloké a világ – a tapasztalatra és az egyensúlyra is szükség van –, de a sokszínűség az arcok szintjén is fontos.

Kell hogy legyen olyan politikusunk, aki a törzsgárdához szól, de olyan is, aki a vegyes házasságban élőkhöz, a magyar roma közösséghez vagy az első választókhoz tud hitelesen beszélni – az Instagramon, a TikTokon. Ezeken a terepeken eddig alulteljesítettünk. A politika valahol – jó értelemben – szerepjáték is. A korszakváltásnak ezt a sokszínűséget is tükröznie kell. Az elnök dolga pedig az, hogy mint egy jó karmester, úgy fogja össze a zenekart: több szólam szóljon, de a végén ezek harmonikusan szóljanak együtt.

Gubík Lázló: „A parlamenti képviselet hiánya számomra személyes kudarc lenne.”
Fotó: Magyar Szövetség

– Korábban említette, hogy a nyelvtörvény ne szigorodjon tovább. Lát esélyt arra, hogy a szlovák politika aktívan foglalkozzon a már meglévő, magyarokat hátrányosan érintő intézkedések – például a nyelvtörvény vagy az állampolgársági szabályozás – felülvizsgálatával?

– A parlamentből nyilván könnyebb lenne hatni ezekre a kérdésekre, de ettől még egy parlamenten kívüli pártnak is kötelessége foglalkozni velük. Folyamatosan keresnünk kell a szlovák partnereket, és meg kell szólítanunk a szlovák közvéleményt is. Április 5-én az Országos Tanácson egy olyan programnyilatkozattal készülök, amely egy jogvédő csomagot tartalmaz majd. Ennek része például egy régóta hiányzó nemzetiségi törvény, amely a jogállásunkat definiálná. Felvetjük továbbá a választási törvény módosítását is, amely lehetővé tehetné az alternatív küszöböt a nemzetiségi pártok számára.

A nyelvtörvény kapcsán az a célunk, hogy ne két külön törvény szabályozza a nyelvhasználatot – államnyelv és kisebbségi nyelv –, hanem egy regionális, hivatalos nyelvekre épülő szabályozás jöjjön létre. 

Például ahol tömbben élnek magyarok, ott legyen hivatalos a magyar nyelv is. Az állampolgársági kérdésben a legjobb az lenne, ha visszaállna a 2010 előtti helyzet, vagyis mindenki szabadon felvehetné egy másik ország állampolgárságát anélkül, hogy elveszítené a szlovákot. Jelenleg az ötéves szabály alapján igényelhető vissza, én is ennek keretében indítottam el a folyamatot. Ezek a jogvédő ügyek adják egy magyar párt alapkarakterét. Ezeket nem engedhetjük el, mert ettől vagyunk mások, ettől vagyunk magyar párt.

– 2011-ben elveszítette a szlovák állampolgárságát, miután felvette a magyart. Azóta gyakorlatilag szlovák állampolgárság nélkül vezeti a felvidéki magyar politikát. Van ezzel kapcsolatban bármilyen előrelépés? Hol tart most az ügy, lehet tudni valamit a hosszabb távú kilátásokról?

– Az állampolgárság visszaszerzése folyamatban van. Az ötéves szabály alapján igényeltem, vagyis igazolni tudom, hogy 2006 és 2011 között – tehát a magyar állampolgárság felvételét megelőző öt évben – Magyarországon éltem, mivel akkor ott voltam egyetemista. A kérelmem a belügyminisztériumnál van, és mivel minden jogi feltételnek megfelelek, bízom benne, hogy zökkenőmentesen lezárul az ügy. Nem ez volt a cél, amikor anno belevágtam, akkor ezt elvi kérdésként kezeltem. De ma már egy új közösségi helyzet van: az a közösség, amely megválasztott, most ezt a lépést várja tőlem.

Gubík László: „Nemcsak Ficótól, Szlovákia mindenkori kormányfőjétől is partnerséget várok.”
Fotó: Magyar Szövetség

– A Robert Ficóval való találkozása nagy figyelmet kapott. Mit vár ettől a kapcsolattól hosszú távon? Lát esélyt arra, hogy a szlovák kormány valódi partner legyen a felvidéki magyar ügyekben is?

– A miniszterelnöknek már a beszélgetés elején jeleztem, hogy olyan pártelnökként érkezem, akinek jelenleg csak magyar állampolgársága van. Ő erre azt mondta, hogy voltak korábbi kormányzásai alatt olyan történések a magyar–szlovák viszonyban, amelyekre nem lehet büszke. Én ezt korrekt önreflexiónak tartottam, és pozitív jelként értékeltem, de bízom benne, hogy nem áll meg itt, hanem konkrét, a felvidéki magyarság számára kedvező intézkedések is követik majd. Ettől a kapcsolattól hosszú távon ezt várom – de nemcsak tőle, hanem Szlovákia mindenkori kormányfőjétől is.

– Többször hangsúlyozta, hogy a mindenkori magyar kormány stratégiai partner. Mit jelent ez a gyakorlatban, és hogyan tudja a Magyar Szövetség ezt a támogatást a felvidéki magyar közösség valódi hasznára fordítani?

– A stratégiai partnerségnek több vetülete is van. Van egy erkölcsi része, aminek megvan az alkotmányos lecsapódása is: Magyarország Alaptörvénye kimondja, hogy a magyar állam felelősséget visel a határon túli magyar közösségekért. A „visel” szóban pedig nemcsak az érzés, hanem a cselekvés is benne van. Ez a gyakorlatban megjelenik a nemzetpolitikai intézményrendszerben – ilyen például a Magyar Állandó Értekezlet vagy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma –, amelyek lehetőséget biztosítanak a kapcsolattartásra, együttműködésre. A másik vetület a támogatáspolitikai. Ez nemcsak gesztus, hanem konkrét segítség: infrastrukturális fejlesztések, például iskolák, óvodák, templomok felújítása, civil és ifjúsági szervezetek működésének támogatása, kulturális rendezvények, színházak, pedagógusszövetségek segítése. 

Ezek nélkül a felvidéki magyar közélet szövete biztosan gyengébb lenne.

 Ha valaki irigykedve néz erre, annak csak annyit mondanék: ez nem egyedi a politika világában. A szlovák állam például ugyanúgy támogathatja a határon túli szlovákságot – legyen az Magyarországon, Szerbiában vagy Erdélyben. Egy nemzet önazonosságához hozzátartozik, hogy törődik a külhonba szakadt nemzetrészeivel. Ez szerintem természetes és szép dolog.

– A közösségi célok eléréséhez nem elég üzeneteket megfogalmazni – vissza kell nyerni az emberek hitét és lelkesedését is. Hogyan lehet ezt elérni egy egyre inkább rezignált, széttöredezett közösségben?

– Kell egy világos jövőkép, ami mögé fel tud sorakozni a közösség. A közelmúltban ilyen volt például a komáromi nagygyűlés célkitűzései között a Magyar Nemzeti Tanács gondolata vagy a társnemzeti státusz ügye. Nekünk most ez a jogvédelmi program lehet ilyen iránytű: a nemzetiségek jogállásáról szóló törvény, az önkormányzati társulás, a regionális képviselet megerősítése. 

Ezek nemcsak célok, hanem közösségszervező erők is.

Emellett szükség van arra is, hogy a szlovák állam úgy tekintsen az itt élő nemzetiségekre, mint a kultúra – akár a politikai kultúra – gazdagítójára. A szülőföldön való boldogulás, magyarként való boldogulás ne kiváltság, hanem természetes cél legyen, amit az állam is támogat. Most úgy látom, hogy a magyar–szlovák viszonyban van esély a konszolidáció után egy erősödő, építkező időszakra. Ha ehhez társul egy lelkesítő jövőkép, akkor minőségben és mennyiségben is fejlődhet a felvidéki magyarság.

Borítókép: Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke (Fotó: Magyar Szövetség)