Gazdasági és katonai szempontból egyaránt a nagyhatalmak játékterévé vált Afrika az elmúlt időszakban – írja a Világgazdaság. Kína és az Egyesült Államok egyaránt aktív a kontinensen, de más-más stratégiát követnek.
A nyersanyagok és az infrastruktúra áll a kínai érdeklődés középpontjában Afrikában
Az elmúlt évtizedek Kína jelenlétének jelentős növekedését hozták Afrikában, olyannyira, hogy a földrész a kínai külpolitika egyik fókuszpontjává vált. Az ázsiai óriás stratégiája a gazdasági együttműködésen alapul, ezen belül is az infrastruktúra-fejlesztések és nyersanyag-kitermelés áll a középpontban. Befektetéseivel kapcsolatban nem támaszt politikai feltételeket, ami igen vonzó kontrasztot jelent a nyugati felfogással szemben.
Afrika gazdasági integrációjában komoly szerepe van a kínai Övezet és út kezdeményezésnek (Belt and Road Initiative). A program infrastruktúra-projektek finanszírozását biztosítja, ezek tervezését pedig gyakran kínai cégek végzik. A „kölcsönös előnyök” elve alapján a projektek egyaránt elősegítik az afrikai gazdaságok erősödését és Kína politikai befolyásának növekedését.
Kína két kulcsfontosságú területre összpontosít Afrikában: a nyersanyagok kitermelésére és a helyi piacok kiaknázására. Az afrikai államok bőséges ásványkincsekkel rendelkeznek, köztük olajjal, rézzel és kobalttal, amelyek elengedhetetlenek a kínai ipar fejlődéséhez. Ráadásul Afrika hatalmas fogyasztói piacot kínál a kínai gyártóknak, tovább erősítve Kína gazdasági pozícióját a kontinensen.
Az Egyesült Államok és Afrika: a segélyezéstől a partnerség felé
Az Egyesült Államok hosszú ideig segélyalapú viszonyt ápolt az afrikai országokkal, miközben politikai és katonai befolyását is szilárdította a kontinensen. A 2022-ben bevezetett Afrika-stratégia azonban jelentős fordulatot ígér a korábbi megközelítésekhez képest, hiszen célja, hogy egyenrangú partnerséget alakítson ki az afrikai államokkal. Ezt a stratégiát a Joe Biden vezette demokrata adminisztráció állította össze, és olyan elemeket is tartalmaz, amelyeket Donald Trump kormányzata nem feltétlenül hagy majd változatlanul.
A stratégia négy alapvető célkitűzésre összpontosít: a nyitott társadalmak támogatására, a demokratikus és biztonsági eredmények előmozdítására, a gazdasági lehetőségek bővítésére, valamint a klímaváltozással kapcsolatos kihívások kezelésére és az igazságos energiaátmenet elősegítésére. Ez az átfogóbb megközelítés nemcsak a rövid távú válságkezelésre koncentrál, hanem a hosszú távú partnerségek kiépítésére is.
Amerika gazdasági stratégiája a kereskedelemre és a befektetésekre épít, amelynek keretein belül olyan kezdeményezések, mint az African Growth and Opportunity Act (AGOA) segítik az amerikai–afrikai kereskedelmi kapcsolatok erősítését. Ezek a programok különösen jelentősek, mert alternatívát nyújtanak Kína növekvő gazdasági befolyásával szemben, miközben serkentik az afrikai gazdaság fejlődését.
A biztonságpolitika is kiemelt szerepet kap az új amerikai stratégiában, amelynek célja, hogy támogassa az afrikai katonai és biztonsági intézményeket, erősítve azok legitimitását és elszámoltathatóságát. Ez a megközelítés nemcsak a regionális stabilitás növelését célozza, hanem hozzájárul a demokratikus értékek megerősítéséhez is.
Kiemelt figyelmet kap Afrika demográfiai és gazdasági potenciálja is, hiszen a várakozások szerint a kontinens lakossága 2050-re a világ népességének 15 százalékát fogja képviselni. Az afrikai ásványkincsek pedig kulcsszerepet játszanak a zöldenergia-átmenet megvalósításában. Az Egyesült Államok célja ezen erőforrások fenntartható kihasználása, valamint Afrika aktív részvétele a globális problémák megoldásában.
A legfontosabb elemek egyikeként az új stratégia hangsúlyozza az afrikai vezetők bevonását és véleményük felerősítését a nemzetközi döntéshozatalban. Az Egyesült Államok elismeri Afrika kulcsszerepét a globális kihívások, például a járványok vagy az élelmiszer-biztonság kezelésében, és ennek érdekében széles körű együttműködést kíván kialakítani az afrikai kormányokkal és a civil társadalom képviselőivel.
Európa Afrika kapcsán sem találja a helyét
Az Afrika nyújtotta számos lehetőség ellenére az Európai Unió mintha nem találná a helyét, és kiszorulóban van a kontinensről. Ez a jelenség részben a történelemben gyökerezik, hiszen korábbi gyarmattartóként az olyan uniós tagállamok, mint például Franciaország, Belgium, Portugália hiába ápolnak máig szoros kapcsolatot korábbi gyarmataikkal, nem örvendenek pozitív megítélésnek.
Franciaország például olyan kétoldalú megállapodásokat kötött a függetlenné vált gyarmatokkal, országonként eltérő feltételekkel, amelyek nem csupán erős gazdasági befolyást biztosítottak számára, de azt is lehetővé tették, hogy katonákat állomásoztasson az immár független országok területén – mondta el korábban lapunknak Soós Eszter Petronella politológus, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa.
A Világgazdaságnak Abdelmalek Alaoui, a Guepard Group tanácsadó cég és a Marokkói Stratégiai Intelligencia Intézet vezetője arról beszélt, hogy Európa és Afrika kapcsolata ma diszfunkcionális, Európa ugyanis erkölcsileg akarja kioktatni Afrikát, miközben maga sem feltétlenül erkölcsösen lép fel.
Miközben azt nem adják meg nekünk, amit mi várunk: sok befektetést, és nemcsak olyat, ami munkaerőköltség-alapú, hanem ami innováció. Ugyanakkor meg azt kérik tőlünk, hogy tartsuk féken a migrációt. Ez egyszerűen nem működik. Ha nem fektetsz be a migránsokat kibocsátó zónába, hogy prosperitást teremts, hogyan várod, hogy az illegális migráció elleni pajzsoddá váljon?
– tette fel a költői kérdést a szakértő.
Európa jelenleg sem Kína, sem az Egyesült Államok stratégiáját nem követi Afrikában, ugyanakkor saját megközelítéssel sem igazán állt elő. A kapcsolatok európai szintű megegyezés helyett jobbára bilaterális megállapodásokon alapulnak, bár ez Alaoui szerint nem is feltétlenül baj. Európa olyan kulcsfontosságú területeken találhatna lehetőségekre, mint például az energiabiztonság, a turizmus, a technológia vagy az infrastrukturális beruházások, ami mindkét kontinens számára előnyös lehetne.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pixabay)
