Totális kontroll és kivándorlás: hova tart Irán a háború után? + videó

Az elmúlt hónapokban Irán újabb válságos időszakon esett át: a térségben zajló fegyveres konfliktusok 12 napos háborúba sodorták az országot, amit követően a rendszer belső kontrollja újabb szintre lépett. Internetleállások, megfigyelés, tömeges letartóztatások – a társadalmi feszültségek kezelése egyre keményebb eszközökkel zajlik. A gazdasági helyzet katasztrofális, a társadalom frusztrált, a politikai változás mégis távolinak tűnik. A helyzetről Sayfo Omart, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjét kérdeztük.

2025. 07. 13. 11:33
Gyászolók a Behesht Zahra temetőben, Teherán déli részén, 2025. július 11-én Fotó: AFP
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hozzátette, a kivándorlás ma is a legtöbb esetben legális úton zajlik. A fiatal irániak közül, aki teheti, külföldön tanul, és legtöbbször nem is szándékozik visszatérni hazájába. Magyarországon is sokan tanulnak például orvosi egyetemeken – és ők is inkább itt vagy Európa más országaiban képzelik el a jövőjüket. 

Az illegális migráció korlátozott, részben Törökország szigorú határvédelme miatt.

„A török–iráni határ nagy részét fal védi, főként az afgán és közép-ázsiai menekültek miatt, de természetesen irániak is fennakadnak rajta. Nem könnyű illegálisan kijutni az országból Európa irányába.”

Irán
Teherán északnyugati részén Fotó: AFP

Politikai menedékjogot lehet kérni, ha valaki bizonyítani tudja az üldöztetést. 

„Ez egy létező út, de háborús menekült státuszhoz vagy más humanitárius jogcímen történő védelemhez szinte lehetetlen hozzájutni, mivel Irán nem háborús övezet.”

A külföldön élő irániak visszatérése vegyes képet mutat. „Ha valaki aktívan részt vett rendszerellenes tevékenységben, akkor nem ajánlatos visszatérnie, de ha egyszerűen csak elköltözött, és nem kompromittálta magát az otthoni hatóságok szemszögéből, akkor visszatérhet. A legtöbben azonban nem is akarnak hazamenni.”

A nyugati média Sayfo Omar szerint gyakran torz képet közvetít Iránról azzal, hogy a nyugaton élő ellenzék hangját erősíti fel.

„Nyugati logikával beszélnek és kéznél vannak, ha nyilatkozóra van szükség, de hazájukban nincs valós politikai súlyuk – struktúráik sincsenek. A konzervatív iráni politikusok ellenben belső bázisra építenek, ezért nem is fogalmaznak úgy, hogy az üzenetük nyugaton érthető, pláne népszerű legyen.”

A rezsim túlélőképességéről úgy véli: Iránnak régóta megvannak a módszerei a szankciók kijátszására. 

Az olajra nincs ráírva, hogy honnan származik, így közvetítő országokon keresztül adják el, ezzel megkerülve a korlátozásokat. Bár ezek a módszerek segítenek az országnak a felszínen maradni, a gazdasága így is gyengül

– magyarázta. 

Hozzáfűzte, hogy Trump első elnöksége idején több mint ezerötszáz, a Biden-adminisztráció alatt pedig több száz szankciót vezettek be iráni állami intézményekkel, valamint jogi és magánszemélyekkel szemben – ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy 2019 óta folyamatosak a gazdasági indíttatású tüntetések az országban.

A Mahsa Amini halála utáni 2022-es tiltakozásokkal kapcsolatban elmondta: 

Sokan azt várták, hogy mivel a fejkendőt nem viselő, ezért letartóztatott, majd meggyilkolt hölgy kurd volt, ez a kurd közösség felkeléséhez vezet, de ez elmaradt.

Országosan akkor elhúzódó tüntetések kezdődtek, melyek során nők ezrei vették le tiltakozásként a fejkendőjüket. A nyugati megfigyelők ezért a hidzsáb ügyére koncentráltak, pedig a megmozdulások fő oka inkább a gazdasági alapú elégedetlenség volt.”

A háborús helyzet viszont időlegesen újra összefogta az országot.

„Irán azon kevés közel-keleti ország egyike, ahol történelmi gyökerei vannak a nemzetállami identitásnak – annak ellenére, hogy a lakosságnak csak kb. 60 százaléka perzsa. Háború idején a társadalom összezár: ez most is így történt, de ha a gazdasági válság tartós marad, a repedések újra felszínre kerülnek.”

A legvégén arról kérdeztük a szakértőt, lát-e esélyt arra, hogy Irán egyszer valóban szabad országgá válik. A válasz egyértelmű volt:

Irán soha nem volt szabad ország. A sah uralma alatt is terrorrezsim volt, a SAVAK titkosszolgálat rettegésben tartotta az embereket. Az a fajta demokrácia, amit mi Nyugaton ismerünk, egyszerűen nincs kulturálisan jelen Iránban.

Ugyanakkor van némi mozgástér a rendszer szigorúságát illetően. 

„Időnként lazább, máskor keményebb. Elképzelhető, hogy ha a háború emléke elhalványul, és létrejön valamiféle megállapodás az Egyesült Államokkal, akkor jöhet egy nyugodtabb, szabadabb időszak. Az azonban biztos, hogy Irán sosem lesz olyan értelemben szabad ország, mint amit Európában értünk ezen.”

Borítókép: Gyászolók a Behesht Zahra temetőben, Teherán déli részén, 2025. július 11-én (Fotó: AFP)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.