Könnyek között mesélte, hogy a háború kezdete óta már háromszor kellett menekülnie, és belefáradt. Abban reménykedik, hogy az ukrán hadsereg most már valahogyan meg tudja állítani az orosz előrenyomulást. Az asszony most Ukrajna középső részén él, több száz kilométerre donyecki szülővárosától, Vremivkától, amely jelenleg is orosz irányítás alatt áll. Az ukrán hatóságok egy elhagyatott, romos házat utaltak ki számára a Dzenzelivka nevű faluban. Mint Ukrajna számtalan más településén, itt is található egy úgynevezett „hősök sétánya”, ahol az elesett katonák portréi sorakoznak. A lakosok minden reggel megállnak itt, hogy egy perc néma csenddel tisztelegjenek előttük.
Az asszony folyamatosan gyötrődik a két eltűnt fia miatt: egyikük egy mariupoli kórházban lábadozott, amikor az orosz erők elfoglalták a várost – azóta nem hallott felőle. A másik fia pedig a testvére nyomdokába lépve katonának állt, majd 2023-ban eltűnt.
Popriadukhina elmondta, hogy egyszer felajánlották neki az utazás lehetőségét Lengyelországba, de azt mondta, nem hagyja el a hazáját. A nappalijában ülve a riporternek felidézett egy gyötrelmes pillanatot, amikor Vremivkában egy fiatal férfit talált a háza előtt, akit repeszek öltek meg. Édesanyaként ez rendkívül mélyen megérintette, elmondta:
Őszintén, ha tehetném, a saját kezemmel tépném szét azt a Putyint. Annyi embernek okozott szenvedést.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!