A piac globalizációja az élelmiszer-ellátást veszélyezteti

Az egészségügyi válság rávilágított a francia – és egyben az európai – mezőgazdaság erősségeire és gyengeségekre, és felhívta a figyelmet arra, hogy az ellátási lánc és a piac globalizációja, melyről bebizonyosodott, hogy válsághelyzetben veszélybe sodorhatja az élelmiszer-ellátás folytonosságát. Erről is beszélt a V4NA-nak az egyik legsikeresebb francia mezőgazdasági szakszervezet, a Coordination Rurale elnöke, Bernard Lannes.

Bernard Lannes Forrás: V4NA

A Coordination Rurale elnöke, Bernard Lannes a koronavírus okozta válságról és – a mezőgazdasági szektor szempontjából – annak következményeiről is beszélt a V4NA-nak. A Coordination Rurale jelentős francia mezőgazdasági szakszervezet, a 2019-es agrárkamarai választásokon a voksok 21 százalékát kapta.

– Milyen hatással volt az egészségügyi válság a francia mezőgazdaság helyzetére?

– Az egészségügyi válság rávilágított a francia – és egyben az európai – mezőgazdaság erősségeire csakúgy, mint annak gyengeségeire. A koronavírus miatt egy teljesen új helyzetbe kerültünk, amely már eddig is meglévő hiányosságokra hívta fel a figyelmet, ilyen például az ellátási lánc és a piac globalizációja, melyről bebizonyosodott, hogy válsághelyzetben veszélybe sodorhatja az élelmiszer-ellátás folytonosságát. Franciaországban például a karantén idején sok üzlet polcairól szinte teljesen eltűnt a liszt, amely elsősorban azért lett hiánytermék, mert Franciaország évente több mint 250 000 tonna lisztet importál Németországból (ahol alacsonyabbak az előállítási költségek), illetve Olaszországból. Március közepén azonban a német beszállítók felmondták szerződéseiket, mivel inkább a Rajnán túli területekre szállítottak, és ez komoly zavart okozott a francia hipermarketek és szupermarketek ellátási láncában.

Az egységes európai piacon tapasztalható tisztességtelen verseny egyik érzékletes példája a szamóca és a spárga, amit Franciaország még a karantén idején is Spanyolországból importált, miközben a francia termelők földjein tönkrement a termés, mivel a munkaerőhiány miatt nem volt, aki betakarítsa azt. Az egészségügyi válság következtében elrendelt határzár rámutatott Franciaországban és más európai országokban is (Olaszország, Spanyolország, Németország), hogy a mezőgazdaság mennyire ki van szolgáltatva az olcsó külföldi munkaerőnek. A francia Munkaügyi Minisztérium adatai szerint 2018 áprilisa és 2019 márciusa között 270 ezer idénymunkás dolgozott a mezőgazdaságban, ami azt jelenti, hogy az ágazatban a munkahelyek egyharmadát ők képviselték, ráadásul tízből kilenc munkavállalónak nincs megfelelő képzettsége, ami tovább növeli a mezőgazdaság sebezhetőségét, negatívan befolyásolja az ágazat válságkezelési képességét és ebből adódóan az ország élelmezési önállóságát.

Pozitívum, hogy még a nehézségek ellenére is elég rugalmasnak bizonyult az európai családi gazdaságok rendszere ahhoz, hogy ellássa élelmiszerrel a lakosságot, kérdés azonban, hogy ez így marad-e a válság után is.

– A francia állam hitelezett a válság idején a vállalkozásoknak, beleértve a mezőgazdasággal foglalkozókat is. Önök is kaptak segítséget ebben a nehéz időszakban?

– A kölcsönökkel kapcsolatban mindenképp ki kell hangsúlyozni, hogy a gazdák adóssága már a válság előtt is túl magas volt és ha további kölcsönöket vesznek fel, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a termelési eszközök és a föld néhány anonim agrárfinanszírozó kezébe kerül, ami nagyban veszélyeztetné a francia élelmiszeripar szuverenitását.

Voltak továbbá olyan intézkedések, melyek országos szinten az ellátási lánc egyéb elemeit részesítették előnyben, háttérbe szorítva a mezőgazdasági termelőket és a fogyasztókat. Annak érdekében, hogy bizonyos vállalatoknak rugalmasságot biztosítson az ellátási nehézségekkel szemben, a Versenypolitikai, Fogyasztóügyi és Csalásellenes Főigazgatóság (DGCCRF) engedélyezett bizonyos enyhítéseket, például lehetővé tette, hogy a „Franciaországban gyártott” címkével ellátott termék valójában egy másik EU tagállamból származzon, anélkül, hogy erről a fogyasztókat tájékoztatnák.

Bernard Lannes
Fotó: V4NA

Az említett termékek listáján olyan tejtermékek vagy húsok szerepelnek, amelyek esetében nem volt semmilyen termelési fennakadás, mégis a felvevőpiac hiányának áldozatává váltak.

Ezért a francia állam gyorssegélyt bocsátott rendelkezésre, ám a felajánlott összegek messze elmaradnak az egyes ágazatok által elszenvedett veszteségektől, és minden bizonnyal nem elegendőek a fennmaradáshoz. Az Agrárminisztérium például június elején bejelentette, hogy 25 millió euró összegű rendkívüli támogatást nyújt a kertészeti ágazatnak, ily módon kívánja kompenzálni a növények megsemmisítésének költségeit és az egyéb veszteségeket, de ez rendkívül kevés, mivel csak a március közepétől május végéig tartó időszakban a veszteség (tönkrement növények, forgalomkiesés stb.) becsült összege 1,4 milliárd euró.

A válságból való kilábalás és a mezőgazdaság megmentése érdekében egy kifejezetten erre a célra kidolgozott helyreállítási tervre lenne szükség nemzeti szinten, ugyanúgy, ahogyan azt európai szomszédaink tették, ám ezt a tervet egyelőre még nem ismertette a minisztérium.

A koronavírus okozta gazdasági és egészségügyi válság nagymértékben érinti a francia mezőgazdaságot is, ezért mielőbb végre kell hajtani a francia és az európai mezőgazdaság strukturális reformját.

– A kialakult helyzet népszerűbbé teheti a rövid értékesítési láncokat és a hazai termékek fogyasztását?

– Bizonyos ágazatok esetében igen, de ennél nagyobban kell gondolkodnunk. Nem elég ösztönözni azokat az ágazati vagy területi kezdeményezéseket, amelyek célja a helyi termékek népszerűsítése: globális szervezésre lenne szükség, amihez elengedhetetlen az összefogás országos és európai szinten.

– Milyen konkrét, a francia mezőgazdaságot érintő reformok vannak kilátásban?

– Manapság az eredetmegjelölésére vonatkozó európai szabályozás nem elegendő, mivel csak bizonyos termékekre vonatkozik. A Coordination Rurale (CR) mezőgazdasági szakszervezet úgy véli, hogy a megoldás az átláthatóság. A kezdeményezés célja az, hogy az étkeztetési szolgáltatások, a közétkeztetés körében használt termékek összetételére vonatkozó összes információ hozzáférhető legyen a felhasználók számára.

A közbeszerzési törvény felülvizsgálata szükséges annak érdekében, hogy az önkormányzatok és a közétkezdék üzemeltetői feltüntethessék a felhasznált élelmiszerek származási helyét. A Coordination Rurale a közétkeztetéshez való hozzáférés egyszerűsítését szeretné elérni, annak érdekében, hogy minden mezőgazdasággal foglalkozó szakember bekapcsolódhasson a felvevőpiacba.

A szakszervezet a közbeszerzés fokozatos dematerializációja miatt is aggódik, mivel az eljárások egyszerűsítése és a közbeszerzés átláthatósága ürügyén továbbra is a legkisebb társaságok – főleg a mezőgazdasági termelők – azok, akik kiszorulnak a potenciális piacokról.

Annak érdekében, hogy az élelmiszerek származási területének feltüntetése egyértelmű legyen, a Coordination Rurale úgy véli, hogy pontosan meg kell határozni a termékek származási helyét és a szabályszerűség kritériumait.

– Hogyan vélekedik az önök szakszervezete az Európai Unió közös agrárpolitikájáról?

– Sajnálatos, hogy eddig még soha nem készült hivatalos és egyértelmű értékelés a közös európai agrárpolitikáról (KAP), de annyi bizonyos, hogy a jelenleg végbemenő, a mezőgazdaságra vonatkozó szociális terv következményeként szépen csendben eltűnnek a tagok. Míg 2008-ban Franciaországban még 514 000 gazdálkodó volt, most már csak 448 500 vagyunk. Ha ez a tendencia így folytatódik, akkor 2025-re már csak 342 000 gazda marad Franciaországban, ami kb. 30 százalékos csökkenést jelent 2010-hez képest.

A KAP egymást követő reformjai vitatott támogatásokkal csökkentették azoknak a gazdáknak a számát, akik veszteségesen értékesítették terményeiket, segítve őket, hogy átvészeljék a nehéz időszakot. A világpiacra exportáló mezőgazdasági stratégia kialakítása komoly hibának bizonyult, mivel oda vezetett, hogy Európa többé már nem önellátó az élelmiszer-ellátásban. A Coordination Rurale a kezdetektől fogva elítélte ezt az ultraliberális irányt, amely 1992-ben kezdődött az akkori szakszervezeti tisztviselők támogatásával és az európai adófizetők által egyre kevésbé kompenzálható állami támogatást eredményezett, amely ráadásul fárasztó és költséges adminisztratív irányítást igényel, tönkretéve a mezőgazdaságunkat.

– Ön szerint elképzelhető egy másik közös agrárpolitika Európában a KAP-on kívül?

– Természetesen arra kell törekednünk, hogy az európai mezőgazdasági termelők olyan jövedelmező árakon dolgozhassanak, amiből megélnek, hogy ne legyen szükségük állami támogatásra.

A KAP-nak meg kell védenie az európai piacot, valamint szabályoznia kell a termelést és az árukat, ugyanakkor a KAP modernizálására van szükség annak érdekében, hogy Európa élelmiszer-önellátása megvalósuljon és az állampolgárok kedvező áron juthassanak egészséges minőségi élelmiszerhez, a gazdák pedig tisztességgel megélhessenek a munkájukból. Az európai piacon a kereslet és a kínálat egyensúlyát az EU határain kivetett változó mértékű vámmal és európai védővámrendszerrel kell szabályozni, a CR továbbá úgy véli, hogy az európai szociális, adóügyi és környezetvédelmi normák összehangolása szükséges az Európán belül kialakult verseny torzulásának kiküszöbölése érdekében.

Fotó: Reuters

A Coordination Rurale véleménye szerint a KAP legfontosabb célkitűzései aktuálisabbak, mint valaha. Ezek a célkitűzések nem mások, mint a gazdák számára a tisztességes életszínvonal garantálása, a termékeik jövedelmező áron történő értékesítése, a termelés észszerű fejlesztése, az ellátás minőségi és mennyiségi biztonsága, valamint a területi egyensúly és a környezet megóvása.

Az igényeink kielégítéséhez mindenekelőtt az európai termelés egyensúlyának átalakítása szükséges, hogy megmaradjon a kereslet és a kínálat egyensúlya az európai piacon és stabil, méltányos árak alakulhassanak ki. Ennek feltétele az EU határain kivetett változó vám az alacsony beszerzési ár miatti dömping elkerülése és a stabil európai mezőgazdasági árak megteremtése érdekében, fontos továbbá egy olyan Európai Termelési és Piaci Megfigyelőközpont (OEPM) létrehozása, mely iránymutatásokkal segítené a termelői szervezeteket a termelés optimalizálásához, hogy az árakat egy előre meghatározott tartományban lehessen tartani. Ennek az a lényege, hogy a termelést az árak változásának megfelelően kell növelni vagy csökkenteni.

Természetesen továbbra is érdekünkben áll az úgynevezett kiváló termékek exportja, de a termelés és a termelésszervezés egyensúlyának érdekében az egyéb exportálható termékeket le kell korlátozni azokra, amelyek elegendő jövedelmet biztosítanak az európai termelőknek anélkül, hogy destabilizálnák az importáló országok piacát.

– A közelmúltbeli franciaországi önkormányzati választásokon a zöld pártok eddig nem látott mértékben domináltak a városokban, mit gondolnak erről?

– Úgy véljük, hogy a zöld pártok a programjuk összeállításakor megfeledkeztek egy alapvető szempontról, ami nem más, mint az élelmiszerek ára. Egyrészt azt szeretnék elérni, hogy csökkentsük az importot, másrészt komoly környezetvédelmi korlátozásokat vezetnének be a mezőgazdasági termelők számára, akik emiatt kevésbé lesznek produktívak, de nem szabad megfeledkezni az árakról sem. A Coordination Rurale úgy véli, hogy ha a költségek európai szinten vannak, akkor az árak is európaiak lesznek, nem pedig világpiaci árak.

A mezőgazdasági termelők és fogyasztók szempontjából a Coordination Rurale elutasítja azt az elképzelést, mely megkülönbözteti az elitista termelést és a tömegtermelést. Arra törekszünk, hogy egyetlen mezőgazdaság legyen, olyan mezőgazdaság, amely – figyelembe véve a termelési módokat – kielégítő minőségű és elegendő mennyiségű, észszerű áron kapható élelmiszert biztosít a fogyasztóknak, ami egyúttal a mezőgazdasági termelőnek is megtérül.

Végül, ami az egészségre ártalmas élelmiszerek behozatala elleni küzdelmet illeti, rendkívül fontos a maximális maradékanyag-határértékek meghatározása mind a fogyasztók, mind a mezőgazdasági termelők szempontjából. Akkor beszélhetnénk legitim zöld diplomáciáról, ha az emberi és állati fogyasztásra szánt élelmiszerek behozatalakor a vegyi anyag maradványra 0,01 mg/kg-os alapértelmezett küszöbértéket írnának elő.

– Mit gondol, elég visszhangot kap a „vidékiesség” a francia sajtóban?

– Az utóbbi években sok félreértés és súrlódás történt, figyelmen kívül hagyják a gyakorlatainkat, korlátainkat és kielégítetlen igényeinket. Manapság lenézik a gazdákat, egyesek ráadásul kifejezetten rosszindulatúan viszonyulnak hozzánk, sokan rossz színben tüntetnek fel minket, a hagyományos mezőgazdasági termelés kritikája sokakat elvakít, és a vidékiesség hangja süket fülekre talál, nem jut el a városi médiumokhoz, melyek a félelmekre alapoznak inkább az emberi kapcsolatok helyett.