A kutatók aggodalmunknak adtak hangot amiatt, hogy ez a jelenség hosszú távon károsíthatja az állat- és növényvilágot, az egész ökoszisztémát.
A hőhullámot a Kelet-Antarktiszon lévő Casey kutatóállomáson rögzítették a 2019-2020-as nyáron, miközben magas hőmérsékleteket regisztráltak az Antarktiszi-félszigeten is.
Január 23. és 26. között a valaha mért legmagasabb maximum- és minimum-hőmérsékleteket mérték a Casey állomáson, ami hőhullámnak minősül. Hőhullámnak az nevezhető, amikor három egymást követő napon szélsőségesen magasak a maximális és a minimális hőmérsékletek is.
A legalacsonyabb napi hőmérsékletek nulla Celsius-fok fölött, míg a maximum hőmérsékletek 7,5 Celsius-fok fölött voltak.
Január 24-én a Casey kutatóállomás valaha mért legmagasabb hőmérsékletét regisztrálta: 9,2 Celsius-fok volt, amely 6,9 Celsius-fokkal magasabb, mint az állomás átlag maximális hőmérséklete. Az ezt követő reggelen a legmagasabb minimum 2,5 Celsius-fok volt.
Szintén hőmérsékleti rekordok születtek az Antarktiszi-félszigeten lévő bázisokon is februárban, a hónap átlagos napi hőmérsékletei a hosszú távú értékekhez képest 2-2,4 Celsius-fokkal emelkedtek.
A kutatók eredményeikről kedden a Global Change Biology című tudományos folyóiratban számoltak be. A kutatásban részt vettek a Wollongongi, a Tasmaniai Egyetem és az Ausztrál Antarktiszi Divízió tudósai.
Arra számítunk, hogy a következő években a jelenség számos biológiai hatásáról fogunk beszámolni, amelyek illusztrálják, milyen hatással van a klímaváltozás még a bolygó legtávolabbi régióira is – közölték a szakemberek.
