Az egykori magyar–román határvidék – minthogy a Kárpátok vonulatán húzódik – nem könnyű terep, és ennek megfelelően nem is élnek sokan a bércek közelében.
Az úzvölgyi katonatemető melletti település, Úzvölgye ma lakatlan, de soha nem volt nagyobb egy aprócska határfalunál. Jelentőségét a katonai szempontból fontos Mátyás király- erőd adta, amely 1944 nyarának végén megpróbálta feltartóztatni a román átállást követően a szovjet támadást, sikertelenül.
A mai politikai viszonyok eredményeként Úzvölgye nem határfalu, hanem Románia közepén található, de közigazgatásilag Hargita megyében, teljesen a bákói határnál. A lakatlan falu és a katonatemető hivatalosan a legközelebbi Hargita megyei nagyobb település, Csíkszentmárton igazgatása alá tartozik. A szomszédos Bákó megyében található a túlnyomó részt románok lakta Dormánfalva (Darmanesti), amely az elmúlt év során fedezte fel magának az elsősorban az első világháborúban harcolt 10. miskolci gyalogezred, majd a második világháborús székely 11. hadosztály elesett hőseinek végső nyughelyét jelentő temetőt. Minthogy a szovjetek 1944. augusztus 26-án támadtak rá a magyar határőrségre, ezen a napon hajtanak fejet minden évben a hősök előtt a magyarok.
A temetőt magyar állami támogatással rendbe hozták, s 1994-ben egy második világháborús emlékhelyet is létrehoztak ott. A temető létezése az 1917-es létesítésétől egészen 2019 márciusáig a románok számára egyáltalán nem volt lényeges, csak idén tavasszal vált fontossá, hogy a száz éve a magyar katonáknak emléket állító nyughely „nemzetközi” katonatemető legyen, így ott emlékezzenek meg a román katonákról, akiknek a részvételének bizonyítása az úzvölgyi harcokban egyelőre hadtörténészi feladat.
