A betelepített csángók története

A moldvai csángóság egy kevésbé ismert történetét mutatja be a Neagu Adrian és Ségercz Ferenc által megálmodott, most készülő erdélyi dokumentumfilm. Az alkotás azt dolgozza fel, hogyan került a székelyföldi Sepsiszentgyörgyre a 70-es, 80-as években zajló Ceausescu-féle nacionalista, elrománosítást célzó betelepítési politika kijátszásával mintegy háromezer csángó.

Neagu Adrian, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának anyagi támogatásával készülő film rendezője a Maszol erdélyi hírportálnak elmondta, hogy a történetnek két kulcsfigurája volt: az egyik Vörös Előd munkaügyi pszichológus, akit a megyei munkaelosztó bizottságban a kommunista párt utasítására arra köteleztek, hogy minél nagyobb számú moldvai munkaerő betelepítését szervezze meg. Az utasítás főleg Sepsiszentgyörgyre és Csíkszeredára vonatkozott.

A másik fontos szereplő a történetben Seres András néprajzkutató, aki a tiltások ellenére folyamatosan járta a moldvai csángó falvakat. Ők ketten a hatóságokat kijátszva, románok betelepítése helyett közel háromezer csángót hoztak Sepsiszentgyörgyre.

„Időközben a román titkos­szolgálat fényt derített a betelepítések hátterére. Súlyos atrocitások és zaklatások érték a kezdeményezőket, de a betelepülő családokat is folyamatosan háborgatták. Ez a folyamat vezethetett végül Vörös Előd korai halálához” – idézte a sepsiszentgyörgyi Nea­gut a Maszol.

A rendező arról is beszélt, hogy a betelepülő csángókat a székelyek is gyanakvással, sokszor ellenségesen fogadták különös, sokszor románnal kevert beszédük, szoká­saik, nem egyértelmű identitásuk miatt. A legtöbben ennek következtében feladták csángó-magyar identitásukat, a 90-es években, a sepsiszentgyörgyi csángóság java része már románnak vallotta magát.