– Azt jól megtanultam, hogy a szórakoztatóipar a színházi és cirkuszi kizsákmányolás megtestesítője – mondta Gyökössy Zsolt rendező a Vörös csillagok – A Rákosi-korszak szórakoztatóipara és a szocialista revük című kamarakiállítás megnyitóján az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Színháztörténeti Tárában. Hozzátette, hogy kellő humorral lehetett túlélni a diktatúra időszakát.
– A kiállításon igyekeztünk a legtöbb látványelemet felsorakoztatni, képeket, fotókat, színlapokat, színeseket és a korszakra jellemző fekete-fehéreket, de ebből a korszakból kevés dokumentum maradt meg – mondta lapunknak Sirató Ildikó, a Színháztörténeti Tár osztályvezetője.
A kamarakiállítás az 1945 és 1952 közötti időszakot fogja át, és elsősorban arról szól, hogy a két világháború közötti népszerű show-műsorokat hogyan próbálta átalakítani a Rákosi-korszak kultúrpolitikája a szocialista embertípus kinevelésének egyik eszközévé. A kiállításon elhelyezett szövegekből kiderül, hogy a cél eléréséhez nemcsak a tartalomhoz, de a formához is hozzá kellett nyúlni. Formai probléma volt például, hogy a revük erotikusan ábrázolták a nőt.
– Az erotika esztétikumát a polgárság kultúrájához tartozónak vélték, és megállapították, hogy mindez nem fér össze a szocialista erkölccsel, ezért azt a célt tűzték ki, hogy ne hassanak erotikusan a színpadra lépő fiatal táncosnők – magyarázta lapunknak Sirató Ildikó. Viszont a kiállításon bemutatott fotókon látható táncoslányok munkásruhában, nyakig felöltözve is erotikus hatást érnek el a mozdulataik és kacér tekintetük révén. De olyan jelmeztervezői megoldást is láthatunk, hogy csillogó díszekkel irányították a nézők figyelmét a nyakig felöltözött táncoslányok mellére.
Fotó: Teknős Miklós
A formai „megújulás” tehát nem igazán járt sikerrel, a tartalom átalakítása pedig kifejezetten ellenszenves volt a korabeli nézőnek, mert nem traktorokért, csatahajókért és munkaversenyért mentek a revükbe a szórakozni vágyók. A tárlatból kiderül, hogy a Rákosi-korszakban ezt kapták.
– A hajó egy nagyon régi revütoposz – fejtette ki a rendhagyó tárlatvezetése során Molnár Dániel színháztörténész, a kiállítás kurátora, akinek a témában írt doktori disszertációja februárban jelent meg nyomtatott formában a Ráció Kiadónál, a kiállítás is az ő kutatómunkájára épül. Hozzátette, hogy a revük nézőközönségének nagy része nem tudott megfizetni egy világ körüli utat, de mivel mindenki szeret utazni, a műfaj egyik sikeres kerettörténete volt a kezdetek kezdetétől az utazás, illetve a világ körüli hajóút. A szocialista revük tartalmi megújulását mi sem ábrázolja jobban, mint az, ahogyan ehhez a témához hozzányúltak. – Egy hadihajót láthatnak a nézők a Békehajó című revüben. Ez a műsor nem a kéjutazásról szólt az Atlanti-óceánon – hangsúlyozta Molnár Dániel.
