A tavalyelőtt debütált Budapest Noir című, 30-as években játszódó krimiadaptációjával Gárdos Éva nagy bakot lőtt. Mivel tudatosan rájátszott a film noir, azaz „fekete film” műfajára, az alkotói szándék ellenére nem hommage, hanem inkább a műfaj paródiájává vált. A klasszikus film noir sablonok – a hangos történetmesélés, a karakterek, a papírízű párbeszédek – már-már komikussá tették egyes részeit, ráadásul a légköre, hangulata miatt valószínűtlen lett a történet is.
Talán nem nekünk való műfaj, gondoltam akkor, és mennyire megcáfolta gondolataimat a Szász Attila által rendezett, Köbli Norbert forgatókönyvéből készült Apró mesék, amit történelmi romantikus thrillerként aposztrofálnak.

Fotó: Vertigo Média Kft.
(Ők készítették az Örök tél című, a gulágra elhurcoltakról szóló történelmi filmet is, amely elnyerte a Legjobb Európai Tévéfilmnek járó díjat; az Apró mesék pedig az első projektjük, amelyet a Magyar Nemzeti Filmalap is támogatott, több tíz sikertelen próbálkozás után.)
Az Apró mesék tudatosan játszik a film noir-ra jellemző panelekkel – a hátborzongató és figyelemre méltó zene, a látvány, a karakterek közötti szinte tapintható feszültség vagy a történet maga –, és izgalmas, történelmi kontextusba helyezett krimivé válik, remek színészi alakításokkal.
A film története a második világháború befejezése utáni zűrzavaros Magyarországon játszódik, amelynek az elején látunk is egy borzasztó panorámát a romokban heverő fővárosról, a felrobbantott Duna-hidakkal együtt, ami meg is teremti a film alaphangulatát.
Hankó Balázs szélhámos (Szabó Kimmel Tamás) a Kis Újság apróhirdetéseit böngészi, a fronton eltűnt hozzátartozóikat kereső hirdetőkre vadászik, akikhez elmegy és eljátssza, hogy jó barátja volt az illetőnek, majd előad egy szép és hazug mesét róluk – a hírért cserébe persze kap egy kis ajándékot vagy egy finom ebédet, míg bele nem fut egy detektívbe, aki átlát a szitán, és kénytelen elmenekülni Budapestről.
Egy vonatra kapaszkodik, ám ott a szovjet katonák igazoltatni akarják, ezért meghúzza a vészféket és kiszáll valahol az isten háta mögött. Az erdőben botorkálva egy vadászó, titokzatos nőbe (Kerekes Vica) és a fiába botlik, akik végül nem lövik le, hanem befogadják – és természetesen Juditnak is azt hazudja, hogy ismerte a férjét, Bércest (Molnár Levente), akivel együtt harcoltak.