Miközben Hankó a háborús démonjaival viaskodik, szenvedélyes szerelmi viszonyba keveredik a nővel, akinek a férje bármelyik nap hazatérhet a frontról. Bérces egy váratlan pillanatban megérkezik, és a feje tetejére állítja a kis vadászházi idillt, perverz szerelmi háromszöggé alakítva édeskettesüket. A történetről legyen ennyi elég, ugyanis a valódi izgalmak csak ekkor kezdődnek.
Az Apró mesék azért történelmi, mert felvillantja a második világháborúban tönkretett főváros romjait és a romokon élők hétköznapjait, az apróhirdetésekkel pedig arra a rengeteg emberre irányítja a figyelmet, akik sohasem tértek haza a frontról. De a szovjet megszállás kegyetlen és zsarnoki mivoltát is bemutatja, egy utcai igazoltatással vagy pénz követelésével, amit ha nem ad meg az illető, egykettőre a gulágon találhatja magát.
A bonyodalom fő szála a szerelmi háromszög, amely a hazatérő férj és az otthon maradt feleség meg a „vendég” között alakul ki, egyáltalán nem szokványos módon. Miért játszik rá a férj a szélhámos nyilvánvaló hazugságára? Miért vannak a feleség hátán beforrt sebek? Hol húzódnak a szerelem határai? Megölnéd a nő hazatért férjét, ha kéri? Elhiszed, hogy a jóravaló embernek mutatkozó Bérces valóban az, aki, vagy egészen más?
Az Apró mesék folyamatosan fenntartja a feszültséget, a történet okos és jól kimért, nem túlzó fordulatokkal van ábrázolva, a finom humor pedig szerves része a filmnek, amely nem lóg ki sem a párbeszédekből, sem a különböző élethelyzetekből.
A film ugyanúgy szól a kétes önazonosságokról vagy az önazonosság kereséséről, a múlt elrejtéséről, ahogyan az apró mesék, azaz a kis hazugságok, és a nagy mesék, azaz a nagy hazugságok közötti erkölcsi különbségekről. És arról, hogy kinek hihetünk igazán, és ki hal meg, ha nem döntünk idejében.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!