Tóth Krisztina úgy fogalmazott: a regényfolyam legfőbb kérdése, hogy „legyőzhető-e a szégyen, amelyet autoriter apáink ránk hagytak, van-e kiút az életünkből, amelynek kereteit ők teremtették meg”.
A díj átvétele előtt Karl Ove Knausgard felidézte: sose gondolta volna, hogy sikeres lesz az önéletrajzi regénysorozata, túlságosan a saját életéről szól, elképzelhetetlen volt, hogy bárki mást is érdekelni fog.
Miután a sorozat első része megjelent, tudatosan el kellett határoznia, hogy nem állhat meg, ugyanolyan kíméletlenséggel kell folytatnia az írást, ahogyan megkezdte, függetlenül a közvetlen környezete, családja, ismerősei reakciójától.
A döntésnek a hátteréről Karl Ove Knausgard elmondta: előtte negyven évig próbált megfelelni másoknak, negyven évig azt csinálta, amiről azt gondolta, hogy mások elvárják tőle. Ráadásul akkoriban nagyon intenzív időszakot élt át, rövid időn belül született három gyermeke. Hatalmas frusztráció volt benne, amelyet energiaként hasznosított az íráshoz.
Kitért arra is: a siker nehézsége, hogy mindig újra és újra meg kell lepni az olvasót, mert az irodalom halálát jelenti, ha csak a már meglévő elvárásoknak próbál egy író eleget tenni.
Amikor a magyar irodalomhoz fűződő viszonyáról kérdezték, Karl Ove Knausgard elmondta, nagy hatást gyakoroltak rá Márai Sándor utolsó éveiben, az emigrációban írt fantasztikus naplói.
A 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál mintegy 400 programmal, író-olvasó találkozókkal, könyvbemutatókkal, dedikálásokkal, felolvasásokkal, koncertekkel és kiállításokkal várja a közönséget vasárnapig a Millenáris parkban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!