A színész és a kuncsaftok

Budapest szívében, a Városház utcában akad még egy-két ittmaradt üzlet: például egy régi varroda és egy századelőt idéző borbélyszalon. Utóbbiban Bán János várja a „kuncsaftokat” a Katona József Színház kirakatba helyezett darabjában, amely túl van a 230. előadáson. A színművésszel, az utcaszínház avatottjával az improvizáció lehetőségeiről, a kísérleti színház helyzetéről és a színész elismertségéről is beszélgettünk.

Bán János: Amíg a kintiekkel kommunikáltam, a bentiek roppant jól szórakoztak Fotó: Bach Máté

Rögtönzésre nyitott színészről lévén szó általában olyan munkák találták meg, amelyek nem sorolhatók a hagyományos kőszínházi modellbe.

– Érdekelt az utcai művészet, a Színész-­automata ötlete is így fogant a kilencvenes évek elején, amit Dömölky János felkérésére dolgoztam ki. Adott egy fagylaltospult, ahol fiktív etűdcímek vannak kiírva, a néző gombnyomással választ, az automata pedig bemondja nekem a címszót. Egy-három perces játékok voltak, különböző szellemi tartalommal. Bohóctréfák, de annál sokkal többek – mondja.

Alapító tagként harmincöt éve tagja a Katonának, és mint mondja, 1987-től 1994-ig a világszínház élvonalába tartozott a társulat. – Az újfajta fogalmazással kenterbe vertük a világot.

A Három nővér és a Revizor világhírű darabok voltak akkoriban, de nem hiszem, hogy most le lennénk maradva. Azonban a kultúra, főként a színház támogatása európai szinten csökkent. Leginkább az bánt, hogy az alternatív színházak költségvetését itthon annullálták, alig jut támogatás a Jurányi Háznak, ami nagyon értékes alkotói közösség, és magam is játszom ott.

A függetlenek jelentős veszteségeket könyvelhetnek el, mert egy kísérleti színházi tér nem tud olyan jegybevételeket produkálni, mint egy kőszínház – mutat rá Bán János. Mint mondja, harmincöt év alatt nem tudott volna jobb helyet találni a Katonánál, amelyet azért tart érvényes színházi műhelynek, mert a generációk egészen kivételes tehetségeiből teremtődik újjá.

Bán Jánost Csehországban ismerte meg a nagyvilág, ahová először Jirí Menzel (Szarvaskirály, Az én kis falum) felkérésére került. Úgy látja, a színész megítélése Csehországban sokkal magasabb szintű, mint hazánkban, ami a bérkülönbségekben és a társadalmi ismertségben is szembetűnő. Itthon is megtalálják a filmesek, mostanában főként kisjátékfilmeket forgat.

– Számomra a kisfilm több kreativitást hordoz, mint a nagyobb filmek. Harminc éve nem olvastam olyan erős forgatókönyvet, mint amin most dolgozom – mondja, de a készülő film címét nem árulta el, csak hogy Sallai Ervin rendezi.

Bán János mostanában szeret elvonulni, főként az alsóörsi hegyoldalba.

– Parasztnak születtem, művész már voltam, most újra a paraszti lét felé török – állapítja meg, majd bezárja a borbélyüzletet, amelynek szomszédságában egy divatos fodrászszalon nyílt.