A márki felesége szabad

De Sade márki korát éljük ma is. Ebből az alaptételből indul ki a Spirit Színház Madame de Sade – Sade a nők szemszögéből című színdarabja.

Nők Sade ellen vagy mellett: az anya, a buja és a naiv elvtelen Fotó: KNI PICTURES Forrás: Spirit Színház

De Sade márki korát éljük ma is. Ebből az alaptételből indul ki a Spirit Színház Madame de Sade – Sade a nők szemszögéből című színdarabja, amelynek újszerűsége abban áll, hogy megvizsgálja, hogyan fészkelte be magát az emberek gondolkodásába a szabadság fogalmának teljes félreértelmezése. Mert természetesen nem azzal van a baj, hogy az európai polgár szabad akar lenni, hanem azzal, hogy fogalma sincsen, mit is értsen a szabadságon. Mert ha mindenki azt gondolja a szabadságról, amit csak akar, akkor darabjaira hullik szét egy társadalom.

De nem mindenki gondolkozott így a felvilágosodás idején sem. Hogy csak egy példát említsünk, az egyik felvilágosodás korabeli költőnk, Berzsenyi Dániel már 1796 és 1810 között, De Sade márki korában megírta A magyarokhoz című költeményében, hogy a szabadság fogalma nem állhat szemben az erkölccsel és a nemzettel: „Így minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, melly ha megvész: / Róma ledűl, s rabigába görbed.” A színdarab fő kérdése tehát az, hogyan csúszott össze a szabadság fogalma és az erkölcs nélküli világkép.

Juhász Róza rendezésében az egyik válasz az, hogy már a De Sade márki ideológiájával való foglalkozás megmérgezi a színpad és ezzel az egész világ levegőjét. A darab szerint ugyanis hat nőnek megszűnt az önálló élete, mert ahelyett, hogy az erkölcsi rend keretei között megtalálnák a lehetőségeiket a szellemi és lelki szárnyalásra (szabadságra), a márkihoz, illetve leginkább a végletekig kitágított szabadságeszméjéhez való igazodással, elutasításával vagy elfogadásával telnek a napok. Pontosabban mérgeződnek meg a pillanatok.

Nők Sade ellen vagy mellett: az anya, a buja és a naiv elvtelen
Fotó: Spirit Színház

A színdarab főszereplője De Sade márki felesége, aki évtizedeken keresztül a valóságban is kitartott férje mellett, még úgy is, hogy nem sok időt töltöttek együtt, mert a márki vagy a kalandjainak élt, vagy börtönben ücsörgött. A feleség szerepében Tornyi Ildikót láthatjuk, alakításának különlegessége pedig abban áll, hogy kitágította a naiv és buta, ám a végletekig hűséges feleség szerepét, és megidézi korunk fiatal művészét is, aki rajongva borul le a márki szörnyűséges elmeszüleménye előtt, amelyet megismerésre méltó műalkotásként értelmez. Az anyát Borbás Gabi játssza, aki a racio­nalizmus embere, remek hangsúlyai próbálnak nyugalmat és rendet tartani.

Marjai Virág, a márkiné húga finom gesztusok sokaságával viszi színre az átlagos romantikus fiatal lányt, aki, mivel nem kapott megfelelő erkölcsi nevelést, mindenre kapható, egészen addig, míg ő maga is prostituálttá nem válik. Nagy Enikő hitelesen hozza a kemény tekintetű szüzet, míg Nagyváradi Erzsébet parádézik a buja Saint-Fond grófnő szerepében. Az ő viszonyulásuk a márki eszméihez nem kétséges, csak az a kérdés, lesz-e változás a hozzáállásukban. Utóbbi odáig megy a parádézásban, hogy teljesen azonosul a márkival, a vallásos szűz pedig eleinte csillogó szemmel hallgatja a márki orgiáiról szóló történeteket, de őt mégis megmenti az istenhit a pokoli kárhozattól.

Igazi jellemfejlődésen a feleség megy át a történet során, aki a keresztény vallás segítségével megszabadul attól az embertől, aki a szabadság helyett a teljes függőséget, az unalmas magányt és a folyamatos szégyenkezéssel teli boldogtalanságot hozta el neki. A hatodik nő, a cseléd a népet képviseli, az átlagembert. Szlúka Brigitta kimért és távolságtartó játékával ügyesen érzékelteti, mennyire a márki bűvkörébe került nők fölött áll, ám az is igaz, hogy szinte végig hallgatózik a darabban, és mi, nézők pontosan tudjuk, hogy már be is fészkelte magát a gondolatai közé a márki totális, erkölcs nélküli szabadságeszméjének ideológiája.

Azt is tudjuk, hogy az ő lelkében fogja megvívni az utolsó csatát a vallással és az erkölcsi renddel ez a mindent relativizáló, hagyománytagadó eszme. A probléma csak az, sugallja az elsőrangúan megrendezett darab, hogy bár az új ideo­lógiák fő célja, hogy kiöljék az emberek lelkéből az istenhitet, nagyon úgy tűnik, hogy ha nem De Sade márki erkölcs nélküli világában akarunk élni, akkor a keresztény valláson és Istenen kívül nem sok mindenben bízhatunk.