Marjai Virág, a márkiné húga finom gesztusok sokaságával viszi színre az átlagos romantikus fiatal lányt, aki, mivel nem kapott megfelelő erkölcsi nevelést, mindenre kapható, egészen addig, míg ő maga is prostituálttá nem válik. Nagy Enikő hitelesen hozza a kemény tekintetű szüzet, míg Nagyváradi Erzsébet parádézik a buja Saint-Fond grófnő szerepében. Az ő viszonyulásuk a márki eszméihez nem kétséges, csak az a kérdés, lesz-e változás a hozzáállásukban. Utóbbi odáig megy a parádézásban, hogy teljesen azonosul a márkival, a vallásos szűz pedig eleinte csillogó szemmel hallgatja a márki orgiáiról szóló történeteket, de őt mégis megmenti az istenhit a pokoli kárhozattól.
Igazi jellemfejlődésen a feleség megy át a történet során, aki a keresztény vallás segítségével megszabadul attól az embertől, aki a szabadság helyett a teljes függőséget, az unalmas magányt és a folyamatos szégyenkezéssel teli boldogtalanságot hozta el neki. A hatodik nő, a cseléd a népet képviseli, az átlagembert. Szlúka Brigitta kimért és távolságtartó játékával ügyesen érzékelteti, mennyire a márki bűvkörébe került nők fölött áll, ám az is igaz, hogy szinte végig hallgatózik a darabban, és mi, nézők pontosan tudjuk, hogy már be is fészkelte magát a gondolatai közé a márki totális, erkölcs nélküli szabadságeszméjének ideológiája.
Azt is tudjuk, hogy az ő lelkében fogja megvívni az utolsó csatát a vallással és az erkölcsi renddel ez a mindent relativizáló, hagyománytagadó eszme. A probléma csak az, sugallja az elsőrangúan megrendezett darab, hogy bár az új ideológiák fő célja, hogy kiöljék az emberek lelkéből az istenhitet, nagyon úgy tűnik, hogy ha nem De Sade márki erkölcs nélküli világában akarunk élni, akkor a keresztény valláson és Istenen kívül nem sok mindenben bízhatunk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!