Egy furcsa kis bajnokcsapat

A sportfilmeket azért szeretjük, mert segítenek élni. Minden Sylvester Stallone Rocky című filmjével kezdődött, amelynek első részében úgy éljük meg a győzelmet, hogy a gyakorlatban nem következik be.

Forrás: Cirko Film

A sportfilmeket azért szeretjük, mert segítenek élni. Minden Sylvester Stallone Rocky című filmjével kezdődött, amelynek első részében úgy éljük meg a győzelmet, hogy a gyakorlatban nem következik be. A Rocky filozófiájához nagyon hasonló, bár igazából teljesen más sportfilm került a mozikba, a címe Bajnokok. A történet szerint Marco Spanyolország legjobb kosárlabdacsapatának segédedzője. Egy fontos mérkőzésen, mivel nem hallgatnak rá, összeverekszik a vezetőedzővel, majd ittas vezetés közben elcsapja egy álló rendőrautó visszapillantó tükrét, s amikor az szirénázva megelőzi, leinti, hátulról belemegy az újra megálló rendőrautóba. Javier Fessernek ezt az abszurd szituációt sikerült olyan természetességgel megrendeznie, hogy a következő jelenetre már nem is tud figyelni a mozi közönsége, mert hosszú percekig a hasát fogja a nevetéstől.

Fotó: Cirko Film

Mindezek mögött persze dráma húzódik: a segédedzőt elhagyta a barátnője. Bíróság elé kerül, elveszíti a munkáját, ráadásul a nem igazán empatikus férfi a számára lehető legkellemetlenebb büntetést kapja: egy értelmi fogyatékossággal élő csapatot kell edzenie társadalmi munkában. A film humorát jellemzi, hogy még elmagyarázni se tudja igazán, hogy nem kerekes­székes írókat, vagyis fogyatékos értelmiségieket, hanem értelmi fogyatékosokat fog kosárlabdázni tanítani. Ja­vier Fessen rendezése fütyül a politikai korrektségre. A humor forrásai ugyanis az értelmi fogyatékossággal élők hétköznapitól eltérő viselkedése, amelyet úgy nevet ki a mozi közönsége, hogy közben nagyon megszereti őket. Nemcsak a főszereplő edző szívébe kerülnek be egyenként a furcsa kis csapatának különc tagjai, hanem a nézők is jó szívvel fognak emlékezni rájuk a film megnézése után még nagyon sokáig.

Felettébb izgalmas ez a sportfilm, pedig pontosan tudjuk, mi lesz a vége. Ugyanis a világ egyik legjobb kosárlabdaedzőjének, aki ismeri a győzelem fényét és tudja az odavezető utat, meg kell tanulnia valami nagyon fontosat. Azt, hogy úgy is lehet nyerni, igazi, kitörő, fényes győzelmet, ha a gyakorlatban veszít a csapat. Nem árulunk el semmi fontosat a filmről, ha leírjuk, hogy csodát tesz ez a csodaedző. Mindezt lélekemelő jelenetek temérdek sorával építi föl a rendező. Kevés olyan film van, amelyet hangosan hahotázva nevet végig a közönség, de nem hagyja el a mozitermet addig, míg a stáblista utolsó betűje el nem tűnik a vászonról. A mozi sötétjében ugyanis nem látszódnak a kisírt szemek.