A pszichológiai szempontokat is beemelő dokumentumfilm rendezőjének (Tim Wardle) egyik üdítő döntése, hogy nem a freudi vonalon vezeti végig a filmet, nem az anya és a nevelőanyák személyiségét állítja egymás mellé, hanem végre az apák szerepét is hangsúlyozza. De sajnos ez már a másik véglet, így a nevelőanyákról és pedagógiai elveikről jóformán semmit nem tudunk meg, az ő hatásukat és jelenlétüket a film figyelmen kívül hagyja.
Az igazán hidegrázós az, hogy ez a történet nem csupán egy lecsengett botrány az Egyesült Államokból, hiszen az érintettek többsége még ma is hordozza mindennek a terhét, és ha rákeresünk a világhálón, hogy mi történt a Louise Wise Services irodájával, akkor ma is megtaláljuk a honlapjukat. Azonban a www.louisewise.org címre kattintva egy másik cég weboldalára érkezünk: a Spence-Chapin szintén gyermekek örökbeadásával foglalkozik, és olyan pároknak is keresnek gyerekeket, mint például a fényképről ránkmosolygó Anthony és Kevin vagy Andrew és John.
Ártalmatlan kísérleteket a magyarországi egyetemek babakutató laboratóriumaiban is végeznek nap mint nap – viszont hogy az ezekből kiolvasható tudományos eredményekkel évtizedek múlva, amikor ezek a gyerekek szavazók és fogyasztók lesznek, sem élnek vissza, ki garantálhatja?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!