Szabó Magda eddig kiadatlan kisprózai írásai egy kötetben

A rövidebb terjedelmű írások bizonyos szempontból nehezebb feladat elé állítják az alkotót, hiszen összeszedettebben, tömörebben kell láttatnia egy alakot, egy helyszínt vagy egy szituációt.

A gyűjteményes kötetek, kiváltképpen azok, amelyek „mindenféle” írások összegyűjtését tűzik ki célul, könnyen eshetnek abba a csapdába, hogy egy-egy érdemes szerző maga által sem szívesen vállalt és kötetbe gyűjtött szövegeit túrják elő – vagy pedig, mint esetünkben, azt a kiváló eredményt is elérhetik, hogy olyan különleges és egyedi hangú, hangulatú írásokat gyűjtenek össze, amelyek minden bizonnyal szerzőjük szerint is afféle kis kincsek, ízek voltak. És azok a mai napig.

„Jelen válogatásban novellák, útirajzok és visszaemlékezések egyaránt szerepelnek. A rövidebb terjedelmű írások bizonyos szempontból nehezebb feladat elé állítják az alkotót, hiszen összeszedettebben, tömörebben kell láttatnia egy alakot, egy helyszínt vagy egy szituációt. Ahogy annyi mindennek, Szabó Magda ennek is mestere volt”, áll a kötet utószavában, és azonkívül, hogy a novellák megnevezést nem igazán érzem helyénvalónak egyik szövegre sem (inkább tárcát mondanék, ha sarokba szorítanának műfajelméletileg), minden szavával egyet lehet érteni.

Mint kiderült, a szövegek csoportosítva kerülnek az olvasó elé, mégpedig a Novellák, Önéletrajzaimból, Halottaim és Útirajzok fejezetcímek alá sorolva. Az első fejezet novelláknak nevezett tárcáiban akad néhány kevésbé kimagasló mű (az ötvenes évek sűrű és fojtott levegője csap ki belőlük, még a kedélyesség is olyan nehézkes bennük, mint egy tank), de valahogy ez is jó értelemben színesíti az életművet, láthatjuk, honnan jutott el Szabó Magda oda, ahová eljutott.

De utánuk sorban következnek a megrázó, nagyszerű szövegek: egyik kedvencem a két kislányról szóló írás (amelyik a Sine Morbo című orvosi lapban jelent meg először), akik elképzelt jelenetek segítségével élik az életüket gyermekkorukban, és amikor a narrátor valós életében a valós tragédia is bekövetkezik (meghal a férje), megjelenik a játszótársa (nevelt testvére), és ezt mondja: „Most nem sírok – mondta testvérem, s letette a pogácsát, a kabátját.

– Most te se sírsz, mert most egy darabig azt játszod, hogy elment a Szentföldre, és várod. Most vársz.”

De akad itt kiváló történeteken és a nagy Szabó Magda-könyvek keletkezési, okadatolási körülményein kívül napló, felkavaró írás egy írókollégáról, finom önirónia, nyelvi bravúrok tömege és igen fontos megállapítások az írásról, okos gondolatok irodalomról, életről.

Szabó Magda: Üzenet odaátra. Kiadatlan novellák és kisprózai írások. Jaffa Kiadó, Budapest, 2019.