A mohácsi csatatéren legalább százezer ember gyűlt össze, ami a középkori háborúk sorában is szinte példátlan. 1526. augusztus 29-én I. Szulejmán szultán irányításával 60-80 ezer fős oszmán sereg csapott össze II. Lajos magyar és cseh király, valamint a Tomori Pál kalocsai érsek által vezetett magyar, cseh, horvát, lengyel és más közép-európai népek fiaiból álló 25 ezer fős sereggel. A küzdelemben a magyar sereg kétharmada veszett oda. A halottak egy részét valószínűleg a csata előtt építeni kezdett szekérsáncokba és az ágyúállások árkaiba temették.
– Érdemes lenne a feltárást a legkisebb tömegsírral kezdeni, ami nagyjából kilenc négyzetméteres, és becslések szerint 60-80 katona egymásra dobált maradványait rejti. A tömegsírokban valószínűleg 3-4 rétegben fekszenek egymáson a csontvázak, nem anatómiai rendben. Az látszik, hogy a halottakat kifosztották, és már oszló állapotban temethették el őket. Az előző feltárásokból pedig kiderül, hogy több holttestnek hiányzik a feje, de külön eltemetett fejek is kerültek elő a sírgödrökből – mondta Buzár Ágota.
Fotó: OSZK.hu
Az antropológus szerint a nagyobb tömegsírok 300-nál is több ember csontjait rejthetik, de a klasszikus antropológiai vizsgálatokból származó eredményeken kívül a csontokból vett mintákból is sok új információt lehetne nyerni.
– Izotópos és taxonómiai vizsgálatok segíthetnek felmérni a külföldi zsoldosok számát és megoszlását is a keresztény hadseregen belül, a DNS-vizsgálatok által pedig feltárhatnánk az elhunytak közötti esetleges rokonsági kapcsolatokat is, hisz tudjuk, hogy egész nemesi családok vesztek oda a csatában. De akár arcrekonstrukciót is készíthetnénk a magyar katonákról a múzeum embertani tárában – fejtette ki Buzár Ágota.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!