Megméretni az élet színpadán

Ősi rokonságot, közös gyökereket érzek a magyar néppel, Magyarországon mindig otthon voltam, és az itteni költészet csakúgy, mint a filmművészet, a szívemhez nőtt – mondta Carla Romanelli olasz színésznő, aki a hetvenes években több magyar filmben szerepet kapott. Balatonfüreden, a Salvatore Quasimodo nevét viselő költőversenyen találkoztunk a színésznővel, aki ars poeticájának Petőfi Sándor Szabadság, szerelem! című versét tartja.

Fotó: Mórocz Anikó

– Visszajáró vendége a balatonfüredi Quasimodo nemzetközi költőversenynek. Mi szólítja ide?

– Salvatore Quasimodo a kultúrám része, az alapműveltségünkhöz tartozik, benne van a szívünkben-lelkünkben és az egész gondolkodásunkban. Egyike a nagy olasz költőknek, akire mindannyian büszkék vagyunk. Költőcsaládból jövök, nálunk mindenki verselt, nagyszüleim éppen úgy, mint édesanyám. Tulajdonképpen a színpadra születtem, mert anyám gyerekdarabokat írt és már nagyon fiatalon részt vettem az előadásokban.

– Hogyan került a magyar film közelébe a hetvenes években?

– Ideérkezésem egybeesett az olasz közszolgálati televízió, a RAI és a magyar köztévé között létrejövő első koprodukcióval. Horváth Z. Gergely volt az a rendező, aki elment az olasz televízió központjába és Krúdy Gyula Napraforgó című novellája megfilmesítéséhez szereplőket keresett. Engem korábban már látott a Csehov Dráma a vadászaton című regényéből készült tévéjátékban, és már akkor eldöntötte, hogy Evelin szerepét én fogom játszani a Napraforgóban.

– Makk Károllyal, Sándor Pállal és Nemere Lászlóval is együtt dolgozott. A balatonfüredi estjén úgy fogalmazott, sokat tanult a magyaroktól. Mit tanult az itteni forgatásokon?

– Nagyon profi kollégák voltak mindannyian, és nagyon szerették a filmezést. Technikailag roppant felkészültek voltak és rendkívüli tisztelettel viseltettek a színészeik irányában. Örültem, hogy láthattam, miként dolgoznak itt Magyarországon, ugyanis imádom a mozikészítést.

– A négy magyar film (Napraforgó, Herkulesfürdői emlék, Egy erkölcsös éjszaka, Segítsetek, segítsetek!) közül melyik töltött be fontos szerepet az életpályáján?

– A Segítsetek, segítsetek! című munkát, Nemere László filmjét emelném ki. Televíziós film volt, amelyben Madaras Józseffel közösen játszottuk a főszerepeket. Magával ragadott ez a történet. Természetesen az Egy erkölcsös éjszaka, Makk Károly munkája a filmtörténet nagyobb és ismertebb filmje. Makk Károly és Nemere László is megengedték, hogy saját magamat adjam, és ez nekem nagyon fontos elismerés volt a pályámon.

Fotó: Mórocz Anikó

– Miként fordult a kultúra menedzselése irányába, amikor a művészek nemzetközi uniója olaszországi felelőse lett? Lemondással járt ez a döntés?

– Semmit nem hagytam ott, hanem egyszerűen kíváncsi voltam arra, milyen az igazi élet, a színészeten túl. Amikor nem arról van szó, hogy egy szerepet értelmezek és eljátszom, hanem ahol önmagam lehetek. Megmérettetni az élet színpadán, ahol dönteni kell tudni és meg kell valósítani a saját ötleteket – ez motivált. Nagyon sokáig színpadon maradtam, de amikor turnéztunk, akkor mindig velem volt a laptopom és építgettem a magam kulturális kapcsolatait. De intéztem Carlo Rubbia Nobel-díjas fizikus kapcsolatait is. A kultúrmenedzsment során a társművészetek és a tudomány kapcsolata is foglalkoztat. Nem arról volt szó, hogy hirtelen váltottam volna, csupán új területekre merészkedtem.

– Petőfi sorait tartja az ars poeticájának. Mikor érintette meg a vers?

– Magyarul is el tudom énekelni a Szabadság, szerelem! című verset, amelyre fiatalon találtam rá és nagyon magamra ismertem benne. De általában véve is szeretem a költőket és a magyar költészetet, leginkább József Attilát és Arany Jánost. A Római Magyar Akadémián én mutattam be Arany Toldi-trilógiáját. Itt, Balatonfüreden pedig kortárs költők műveit szólaltathattam meg olaszul.

Költőverseny

A hétvégén 27. alkalommal rendezték meg a Salvatore Quasimodo költőversenyt Balatonfüreden, az ide gyógykezelésre érkező és többször visszajáró Nobel-díjas Salvatore Quasimodo olasz költő, műfordító, kritikus emlékére. A költőverseny fődíját idén Géczi János Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral című verse nyerte el. A különdíjat két poéta között osztották ki: Aknai Tamás Sziget című munkája és Fodor Balázs Kútásók című költeménye érdemelte ki ezt az elismerést. Oklevelet kapott Csobánka Zsuzsa Emese Az erdőjáró verse, Csongor Andrea Áttört felület, Fellinger Károly Ujjnyomat, Fenyvesi Félix Lajos Egy távoli város, Gyukics Gábor Homorú akna, Veres Tamás Hé! halál!, Vicei Károly Templomfalakra, Vitéz Ferenc Lisám, ha arra járok ismét… és Zsávolya Zoltán Bársony című verséért.