Megméretni az élet színpadán

Ősi rokonságot, közös gyökereket érzek a magyar néppel, Magyarországon mindig otthon voltam, és az itteni költészet csakúgy, mint a filmművészet, a szívemhez nőtt – mondta Carla Romanelli olasz színésznő, aki a hetvenes években több magyar filmben szerepet kapott. Balatonfüreden, a Salvatore Quasimodo nevét viselő költőversenyen találkoztunk a színésznővel, aki ars poeticájának Petőfi Sándor Szabadság, szerelem! című versét tartja.

Fotó: Mórocz Anikó

Fotó: Mórocz Anikó

– Miként fordult a kultúra menedzselése irányába, amikor a művészek nemzetközi uniója olaszországi felelőse lett? Lemondással járt ez a döntés?

– Semmit nem hagytam ott, hanem egyszerűen kíváncsi voltam arra, milyen az igazi élet, a színészeten túl. Amikor nem arról van szó, hogy egy szerepet értelmezek és eljátszom, hanem ahol önmagam lehetek. Megmérettetni az élet színpadán, ahol dönteni kell tudni és meg kell valósítani a saját ötleteket – ez motivált. Nagyon sokáig színpadon maradtam, de amikor turnéztunk, akkor mindig velem volt a laptopom és építgettem a magam kulturális kapcsolatait. De intéztem Carlo Rubbia Nobel-díjas fizikus kapcsolatait is. A kultúrmenedzsment során a társművészetek és a tudomány kapcsolata is foglalkoztat. Nem arról volt szó, hogy hirtelen váltottam volna, csupán új területekre merészkedtem.

– Petőfi sorait tartja az ars poeticájának. Mikor érintette meg a vers?

– Magyarul is el tudom énekelni a Szabadság, szerelem! című verset, amelyre fiatalon találtam rá és nagyon magamra ismertem benne. De általában véve is szeretem a költőket és a magyar költészetet, leginkább József Attilát és Arany Jánost. A Római Magyar Akadémián én mutattam be Arany Toldi-trilógiáját. Itt, Balatonfüreden pedig kortárs költők műveit szólaltathattam meg olaszul.

Költőverseny

A hétvégén 27. alkalommal rendezték meg a Salvatore Quasimodo költőversenyt Balatonfüreden, az ide gyógykezelésre érkező és többször visszajáró Nobel-díjas Salvatore Quasimodo olasz költő, műfordító, kritikus emlékére. A költőverseny fődíját idén Géczi János Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral című verse nyerte el. A különdíjat két poéta között osztották ki: Aknai Tamás Sziget című munkája és Fodor Balázs Kútásók című költeménye érdemelte ki ezt az elismerést. Oklevelet kapott Csobánka Zsuzsa Emese Az erdőjáró verse, Csongor Andrea Áttört felület, Fellinger Károly Ujjnyomat, Fenyvesi Félix Lajos Egy távoli város, Gyukics Gábor Homorú akna, Veres Tamás Hé! halál!, Vicei Károly Templomfalakra, Vitéz Ferenc Lisám, ha arra járok ismét… és Zsávolya Zoltán Bársony című verséért.