Minek meghalni Ukrajnáért?

A Meghalni Ukrajnáért kifejező cím: tíznél több kárpátaljai magyar halottat és több száz apa, férj, fiú és testvér nélkül maradt hozzátartozót hagyott maga után az orosz-ukrán konfliktus, amelyhez az ottaniaknak vajmi kevés közük volt. Csarnai Attila rendező három magyar család tragédiáján keresztül mutatta be az eseményeket, dokumentumfilmje most a 3. Rijekai Történelmi Filmfesztivál fődíjáért versenyez. A konfliktus a felszínen csillapodott, de a gyász még tart – nyilatkozta a rendező a Magyar Nemzetnek.

Csarnai Attila a forgatás óta is tartja a kapcsolatot az áldozatok családjával Forrás: Becsengetünk Produkció Kft.

– Sosem fogom elfelejteni az apa nélkül maradt gyermekeket, akik ártatatlanul árván találták magukat. Ahogyan azt sem, amikor kint jártunk a fronton, és több száz temetetlen halottat láttunk, mert a folyamatos harcok, lövöldözések miatt nem lehetett megközelíteni a frontvonalat, így nem tudták elföldelni őket – mondta lapunknak Csarnai Attila, a Meghalni Ukrajnáért című dokumentumfilm rendezője, akit Fiumében értünk utol telefonon.

Dokumentumfilmje – amelynek ­Skrabski Fruzsina a producere, és a Magyar Média Mecenatúra program támogatásával készült – a 3. Rijekai Történelmi Filmfesztivál fődíjáért versenyez, eredményt szombat este hirdetnek majd. A horvátországi filmfesztivál döntőjébe 38 ország 35 filmje került be, ezeket 140 jelölés közül válogatta ki a zsűri. Többnyire történelmi témájú klasszikus vagy játékfilmes elemekkel kibővített dokumentumfilmekkel versenyez Fiuméban a Meghalni Ukrajnáért, a rendezők többsége pedig nyugati, tehát amerikai, francia, olasz vagy ­izraeli. Közép- vagy Kelet-Európából a magyar film mellett csak egy szerb és egy horvát versenyez, no meg egyetlen Gulágról szóló orosz dokumentumfilm. Jelenkori történelmi eseményről, az ukrán–orosz konfliktusról szóló filmmel csak magyar rendező van jelen, mert ha készültek is erről orosz vagy ukrán alkotások, valószínű, hogy propagandaszerűek lehetnek, ezért nem hívták meg őket a filmfesztiválra.

Csarnai Attila a forgatás óta is tartja a kapcsolatot az áldozatok családjával
Fotó: Becsengetünk Produkció Kft.

A Meghalni Ukrajnáért című filmet 2016-ban forgatták, és 2017-ben mutatták be: három magyar nemzetiségű áldozat családja által ismerjük meg, hogy a kárpátaljaiakat miként érte a 2014-ben kirobbant kelet-ukrajnai háború. A rendező utoljára nyáron járt Kárpátalján, tartja a kapcsolatot az áldozatok családjaival.

– Nyáron két családnál jártam, egy anyánál, aki elvesztette a fiát és egy feleségnél, akinek a férje hunyt el a harcokban. Ezeket a tragédiákat nehezen lehet elviselni, feldolgozni, a gyász még mindig tart. Az anya összesen 28 ezer dollár kárpótlást kapott az ukrán államtól a fia elvesztéséért, ennyi egy ember ára. A pár évvel ezelőtti állapotokhoz képest sok helyen még rosszabb a helyzet. Nem tudják, hogy az új elnöktől mit várhatnak, persze azt remélik, hogy jobb lesz, de bizonytalanok. Amerre én jártam, nem volt jó a hangulat, az életszínvonal is romlott azóta, az árak folyamatosan emelkednek, és továbbra is félnek a besorozásoktól – mondta Csarnai Attila.

A harcokban a film forgatásakor kilenc magyar nemzetiségű katona esett el, azóta legalább tizenkettő halt meg a fronton. – Bár már nem sokat hallunk róla a médiában, de a háború most is tart, csak nem olyan intenzitással, mint pár évvel ezelőtt. Vannak szórványos lövöldözések és összecsapások, meg hát sok kárpátaljai magyar fiatalt soroztak be az ukrán hadseregbe, akik ki vannak téve az atrocitásoknak – mutatott rá a rendező. Az is skizofrén állapotnak tűnhet, hogy egy idegen országot szolgálva hal meg valaki. Sok kárpátaljai férfi Nyugatra szökött a besorozás elől, ám voltak, akik ezt már nem tehették meg.

– Akik a frontra mentek, azoknak egy része szerződéses katona, tehát eleve katonai szolgálatot teljesítettek már korábban is. És persze voltak olyanok, akiket behívtak, nekik kötelező volt megjelenni, különben dezertőrnek, szökevénynek kiáltják ki őket. Ott munkált a félelem is. Voltak, akiket elkaptak, és arra kényszerítették, hogy bevonuljanak. A dokumentumfilmben úgy kellett beszélnem róluk, hogy magyar nemzetiségű ukrán katonák, mert magyarok ők, de ukrán katonák, ukrán állampolgárok, akik Ukrajnáért halnak meg – magyarázta Csarnai Attila, aki már gondolt arra, hogy folytatja a dokumentumfilmjét, ha újra olyan esemény történik, ami átlépi a magyar vagy ukrán közvélemény ingerküszöbét.