Új irányt kell szabni a világzenének

Példátlan sikert ért el a Fonó Budai Zeneház lemezkiadó, ugyanis ­augusztusban két lemezük vezette a World Music Charts Europe nemzetközi toplistáját: Boban Markovic lemeze az első, Lajkó Félix & Volosi albuma pedig a második helyen állt. A régió ze­néit szemléző Balkan World Music Charts negyedéves listáján tízből négy jelenleg is magyar kiadású lemez, ahogyan a Transglobal World Music Charts is hónapok óta előkelő helyen listázza a hazai kiadású világzenei és autentikus népzenei albumokat — a Fonó négy kiadványa, Boban Markovicé és Lajkó Félixé mellett a Parno Graszt Már nem szédülök című lemeze, valamint Vaszi Levente és Vrencsán Anita Gyimesvölgyi népzene Kostelekről című albuma is felkerült a listára. Többek között erről, valamint a világzene jelenlegi helyzetéről beszéltünk Horváth László­val, a Fonó igazgatójával.

Horváth László szerint a karakteres alkotók tudnak érvényesülni az európai piacokon Fotó: Marjai János Forrás: MTI/Marjai János

– Nemcsak a Fonóval, hanem más kiadóval sem történt még ilyen, hogy két lemeze vezesse a ranglistát. ­Miért annyira jelentős ez az eredmény, mit jelent ez a kiadó életében?

– Ez egy nagyon fontos toplista. A Womexre, vagyis a világzenei expóra járó huszonhét ország szerkesztői megkapják a világzenei lemezeket, pontozzák őket, később ezeket játsszák a rádiókban. A pontozás alapján áll össze a sorrend, amiből kiderül, hogy az adott hónapban ki vezeti a listát. Ez azért nagy eredmény számunkra, mert az utóbbi időben kérdésessé vált, hogy a világzene közép-európai ága egyáltalán komoly tényező-e nemzetközi szinten. Az elmúlt évtizedben ugyanis rengeteg különleges afrikai zene került a piacra, és nekünk nehéz volt ezekkel felvenni a versenyt. Persze mindig tudtuk, hogy Közép-Európában is van akkora potenciál, hogy egy-egy előadó végig tud söpörni az európai piacokon. Ebben az eredményben egyébként az is nagyon szép, hogy a világzene nagyon tág fogalom: a folktól kezdve az elektronikus, popba nyúló zenékig nagyon sokféle lemezt küldenek be a kiadók, tehát nagyon széles körben kell tudni érvényesülni.

– Miért különleges ez a két lemez?

– Boban Markovic hét év után készített saját lemezt, és még mindig tudja tágítani a balkáni zene hatá­rait. Ez az album is azt bizonyítja, hogy ez a műfaj sem veszít népszerűségéből. A másik album Lajkó Félixnek a lengyel Volosival készített közös lemeze. Lajkó Félix általában egy-két évet ad egy-egy produkciónak, aztán jönnek újabb zenei ötletei, amelyeket megvalósít. A Volosival pont két éve működik együtt, és ezzel az albummal beérkezett ez a projekt. Ebben a lemezben az is nagyon különleges, hogy abszolút kortárs kiadvány: teljesen szabad és improvizatív, kotta nélkül játszott zenéről van szó, egy olyan magaslatokba törő produkció­ról, amihez foghatót ma nem nagyon lehet találni. Nagy szerencse, hogy sikerült egymás után két ilyen albumot kiadnunk, és most egyszerre foglalták el a lista vezető helyeit.

Horváth László szerint a karakteres alkotók tudnak érvényesülni az európai piacokon
Fotó: MTI/Marjai János

– Ezek a sikerek jelezhetik azt is, hogy kezd megújulni a hazai világzene?

– A Fonó kiadványai pontosan ezt célozzák meg: be akarjuk bizonyítani, hogy a mai zene is élvezhető és hallgatható. Sajnos a magyar zenei közízlés a retró felé kezd elmozdulni, ami nem jó irány. Mindig fontos a megújulás, különösen azért, mert a hazai piacon is válságba került a világzene. Az internet korában ráadásul egyre több zene kerül fel a világhálóra, és ha a világzene nem követi ezt, nem ontja magából az újdonságokat, akkor beszűkül. Körülbelül húsz évvel ezelőtt volt egy ősrobbanás Miczura Mónikával, a Besh o droMmal, Boban Markoviccsal. Most új irányt kellene szabni a világzenének, és ez persze nehéz feladat, de van, akinek mégis megy: Lajkó Félix például pár évvel ezelőtt a citerás albumával is bevette ezt a toplistát.

– Önök mit tartanak szem előtt, amikor lehetőséget adnak egy-egy előadónak?

– Elsősorban a karakteres alkotókat keressük, akik tényleg egyedit tudnak létrehozni. Olyan is előfordul, hogy valamelyik tehetségkutatóban – ami jelen esetben a Fölszállott a páva – figyelünk fel rájuk: így jelent meg nálunk Csizmadia Anna vagy Vaszi Levente. Vagy pedig olyan újdonság­értékkel bírnak, mint pár évvel ezelőtt Both Miklós kísérletei vagy Cserepes Károly elektronikus alkotásai. De nagy öröm a Fanfara Complexával vagy éppen Dresch Mihállyal, Herczku Ágnessel, a Csík zenekarral vagy a Parno Graszttal is dolgozni. A közép-európai identitás mindenesetre mindig markánsan jelen van a kiadványainkban.

– Egyre kevesebb kiadó vállalja a világzenei lemezek kiadását. Hogyan tudnak talpon maradni, illetve hogyan próbálják a művészeket támogatni abban, hogy minél több helyre eljussanak a lemezeik?

– A hazai konkurens kiadók – például az Etnofon vagy a Hangvető – sajnos leálltak a világzenei lemezkiadással, egyedül a Fonó maradt talpon, ezenkívül a Sztereó Kft. ad ki évente pár lemezt, valamint Gryllus Dánielék kiadója. Ennek az egyik oka a terjesztés bedőlése: kisebb a kiadott lemezek mennyisége, de a kereskedő ugyanannyit akar keresni a CD-s portfólión, így nemhogy szűkült volna az árrés, hanem még nagyobb lett. És persze a lemezkiadás költségének felét még mindig lehet finanszírozni különböző pályázatokból, például az NKA-ból, de sokszor olyan zenekarokkal kell foglalkozni, amelyek maguk is több száz példányt el tudnak adni a lemezeikből. Mi most átálltunk a webshopon való értékesítésre, és korrigáltuk az árainkat, ami annyit jelent, hogy levittük 2000-2500 forintra a CD-k árát, mert nem hiszünk a 3500-4000 forintos piacban. És ez bejött, mert naponta látjuk, hogy az újdonságokból rendelnek Budapestről és vidékről is. Vaszi Levente albumát például elsőként Kanadából rendelték meg, így a webes értékesítésnek köszönhetően sokkal messzebbre is eljutnak a lemezek.