Egy kultúrmisszió tizenegy évéről

A Weiss Manfréd szakiskolában a jövő informatikusait, ipari technikusait, elektromos műszerészeit képzik. Egyben itt él és virul tizenegy éve az 1956-os mártírunkról elnevezett Mansfeld Péter Galéria. Rendesebb iskolának van galériája, ahol a diákok vagy rajztanáraik munkáit állítják ki, netán helyi képzőművészeket hívnak meg, ha vannak helyben olyanok. A csepeli galéria tárlatain a kezdetektől hivatásos képzőművészek, mesterségük elismert művelői vesznek részt, talán olvasóink sem először hallják Bakallár József, Lacza Márta, Orosz Péter, Aknay János vagy Melocco Miklós nevét. Most egy szép kiállítású, kemény fedeles, kortárs seregszemlének is felfogható albumot adtak ki Séta a Szigeten címmel, bemutatva egy-egy művel a galéria hetvenhét tárlatát és az alkotókat.

A tárgyként is szép, praktikusan forgatható méretű album jelentőségéről idézzük Feledy Balázs művészeti író gondolatait: „A Mansfeld Péter Galéria tizenegy éve tehát nemcsak iskolatörténeti jelentőségű, hanem képzőművészeti, sőt nyugodtan állíthatjuk – s ez igen ritka – művészettörténeti jelentőségű. A Weiss Manfréd Szakgimnázium tizenegy éve egy olyan kiállítássorozatnak biztosít helyet és teret, mely szerves része az elmúlt évtized magyar képzőművészete történetének.”

Valóban van a kötetben minden, amivel csak találkozhat a kiállításokra járó: szürreális fotócsendélet, harsányan organikus olajfestmény, költőien absztrakt kerámia, hipnotikus tusmadár, lágy, fakturális pasztellkísérlet, geometrikus acélszobor, melankolikus akvarell vagy épp csöndes, költői grafika.

A galéria atyja és ötletgazdája, a kiállítások szervezője és rendezője Keppel Gyula, az iskola magyartanára. A tanár úr elhivatott pedagógus és régivágású értelmiségi, olyan típus, akire szívesen bíznánk a gyerekünket. 2002-ben egyébként Kazinczy-díjat, 2016-ban pedig Maróti István-emlékérmet vehetett át anyanyelvünk ápolásáért.

Mindig kíváncsi voltam azok titkára, akik nem művészi területen mozogva sokszor az egyetlen kulturális inspirációt adják a közösségnek. Keppel Gyulának is föltettem a kérdést, hogy ilyen elhivatottsággal és hozzáértéssel miért nem művészeti iskolában tanít, és szerinte a válasz egyszerű: neki a tanítás növelést jelent, s úgy érzi, már megérte, ha csak egy lépcsőfokkal magasabb szintre tudja juttatni a diákokat. Akik közé el kell hozni a művészetet, hisz kevesen jutnak el közülük kortárs művészetet bemutató kiállításokra, és ha a Mansfeld Galériától nem is válnak rendszeresen olvasó emberré vagy művészetrajongóvá, ez egy esély arra, hogy teljesebben, értőbben lássák a világot, hiszen amilyen gyermekeket nevelünk most, olyan lesz a jövő – vallja a pedagógus, aki rendes tanítási óraként, igazgatói engedéllyel interaktív tárlatvezető órákat, csoportfoglalkozásokat is tart a galériában a művek kapcsán, és minden osztályban találkozik tanulókkal, akik fogékonyak az újra, és ezt le is írják.

Keppel Gyula úgy véli, napjaink digitális káoszában is segít a műértelmezés során megtanultak alkalmazása. Számára, ahogy Kassáktól tanulta, azok az igazi festők, akik felismerik a kor tragikumát, de nem kerülnek végzetesen hatása alá. A pedagógus vallja: meg lehet tanítani műalkotásokon keresztül a diákokat, hogy felismerjék azokat az értékeket, amelyek felemelik az embert a hétköznapokból egy magasabb szintre, káoszból a rendbe. Nézete szerint a galériában kiállító művészek többsége is erre törekszik.

A Mansfeld Péter Galériában hétköznapokon 10-18 óráig jelenleg Tomovics Marianna felvidéki magyar művész tárlata látható december 20-ig, a Muravidéki Baráti Kör szervezésében. Keppel Gyula az idei tanév végéig még Kovács Tamás Vilmos, Mazalin Natália, Magyar Gábor, és Matzon Ákos műveit szeretné kiállítani.

Séta a Szigeten. A Mansfeld Péter Galéria kiállításai (2008–2019). Budapesti Komplex Szakképzési Centrum. Budapest, 2019.